Oldal 178 [178]
OCR
AZ APRO DESCARTES- ES AZ APROLEKOS CARDANO-FEJEZET Az sem elég, hogy úgy legyen belehelyezve a testbe, mint kormányos a hajdjaba, talan csak azért, hogy ennek tagjait mozgassa, hanem szorosabban kell vele összekapcsolódnia és egyesülnie, hogy ezenkívül a miénkhez hasonló érzelmei és vágyai lehessenek, s így igazi embert alkosson." Dilthey úgy kellett gondolja, hogy az emberről szóló tudományok egész problematikájának megoldókulcsa éppen az, hogy Descartes-nál komolyabban kell venni ezt a metaforát és nagyobb terhet kell helyezni rá. Mint a bevezetésünkben is említettük, az emberben óhatatlanul fölmerül Descartes Erzsébet hercegnőnek 1643. május 21-én és június 28-án írt levele, amelyekben arról beszél, hogy van ugyan , bizonyos elsődleges eredeti fogalmunk? a test és a lélek egységéről, de [...] csak akkor válunk képessé a lélek és a test egységének felfogására, ha csakis az egyszerű életben és a mindennapi beszélgetések során előforduló dolgokra figyelmezünk, s tartózkodunk az elmélkedésektől és a képzeletet foglalkoztató dolgok tanulmänyozäsätöl.?” Dilthey a filozöfiät nyilvänvalödan az „egyszerü életben" kívánja meggyökereztetni, s ahelyett, hogy utólag posztulálná ennek létezését és filozófiai szerepét, olyan autonóm területként próbálja értelmezni, amelyet kiindulópontul választva eltűnik még a külvilág létezésének az a problémája is, amely Descartes-ot az Istenre épülő lehatárolt metafizikájának kialakítására késztette. Mint már korábban említettük, itt érdekes út nyílik a Dilthey és Husserl álláspontja közötti különbség megragadásához. Míg Husserl nézete szerint ugyanis Descartes tévedése abban rejlik, hogy visszatért a külső világhoz, olyan gyorsan elhagyván a tiszta gondolkodás újonnan felfedezett világát, amilyen gyorsan csak lehetett, addig Dilthey épp azt veti Descartes szemére, hogy elhagyta az énnek mint egységes pszichofizikai entitásnak az álláspontját.?" Ilyen pillanatokban merülhet föl egyáltalán a kétely a rajtunk kívüli világ valóságát illetően, ami nem történhetnék meg, ha igazán komolyan vennénk a kormányos és a hajója metaforát, hogy visszatérjünk ehhez a ponthoz. Dilthey szerint ez a kétely csak akkor merülhet föl, ha lehatároljuk , világban-benne-létünket" (nem szándéktalanul alkalmazom Heidegger kifejezését) a ,puszta megjelenítésre" — vagyis az értelemmel művelt metafizikára és a képzeletet segítségül hívó fizikára —, ahelyett, hogy azonosítanánk a , pszichofizikai életegységgel". Hiszen 319 Uo. 320 Descartes: Test és lélek, morál, politika, vallás, 107. Saját kiemelésem. 321 , Maga a [pszichofizikai] életegység [az], mely osztatlan létezésünk közvetlen érzésével tölt el bennünket [...]", ahogy Dilthey fogalmaz. Dilthey: A történelmi világ felépítése, 31. * 177 +
