Seite 176 [176]
AZ APRO DESCARTES- ES AZ APROLEKOS CARDANO-FEJEZET
partikuláris emberi lény számára meghatározatlanul tág reakcióhorizontot nyit
meg bármely környező test bármely rá irányuló cselekvése esetére. Ezek a reak¬
ciók az ésszel nem rendelkező automatákban igen szűk horizontra, akár csupán
egyetlen előre meghatározott reakcióra korlátozottak. Bizonyos, hogy ez az uni¬
verzális — vagyis lélek-típusú — funkció már hiányzik azokból a levágott fejekből,
melyek , kevéssel azután, hogy levágták őket, még mozognak és a földbe harap¬
nak, noha már nincs bennük lélekszellem".?" Ez olyan test mozgásának a példája
Descartes-nál, amely magában foglalja a helyváltoztatást, sőt a föld harapdálását
is anélkül, hogy egyesítve lenne az individuális és individualizáló lelkével, vagyis
az ésszel mint egyetemes - és egyetemesítő — eszközzel. Meglehetős joggal kö¬
vetkeztethetünk mindennek nyomán, vagyis a test ennyire pozitív koncepcióját
látva Dilthey-jel arra, hogy a test a tiszta természettudományként értett fizika
sajátos tárgyává válik. E tudomány ugyan metafizikai alapzaton nyugszik, ám
le van határolva nagyjából éppen csak arra, hogy érvekkel alátámasztva kinyil¬
váníthassa a testnek a világegyetem lélekszerű ágenseitől való függetlenségét
— amilyenek azért persze vannak, annak ellenére is, hogy az autonóm módon
működő testek igen nagy teret foglalnak el. Ezt a függetlenséget az ötödik rész
szövegében az ugyancsak nevezetes bejelentés támasztja alá az eszes lélek kap¬
csán.
Ezután leírtam az eszes lelket és megmutattam, hogy semmiképp sem származtatha¬
tó az anyag természetéből, mint a többi dolog, amelyekről beszéltem, hanem külön
kellett megteremtetnie. [...]
Különben kissé hosszan szóltam itt a lélekről, mivel ez a legfontosabb tárgyak
egyike. Mert az istentagadók tévedése mellett, amelyet, azt hiszem, fentebb eléggé
megcáfoltam, semmi sem tántorítja el annyira a gyenge szellemeket az erény egyenes
útjáról, mint ha azt képzelik, hogy az állatok lelke ugyanolyan természetű, mint a mi¬
énk, s hogy ennek következtében semmitől sem kell félnünk, és semmit sem szabad
remélnünk az élet után, csakúgy nem, mintha legyek vagy hangyák volnánk. Ellenben
ha tudjuk, mennyire különbözik egymástól az emberi és az állati lélek, akkor sokkal
jobban megértjük azokat az érveket, amelyek azt bizonyítják, hogy lelkünk egészen
független a testtől, s ennélfogva nem is hal meg vele együtt. Minthogy pedig nem
látunk más okokat, amelyek a lelket megsemmisíthetnék, ezért természetesen jutunk
ahhoz a belátáshoz, hogy a lélek halhatatlan."
317 Descartes: Értekezés a módszerről, 64.
38 Uo., 66.