Seite 175 [175]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
Azután megmutattam ott [marmint a Le Monde - De VHomme című kiadatlan művé¬
ben], [...] milyen vältozäsoknak kell vegbemenniük az agyvelöben, hogy elöidezhessek
az ébrenlétet, az alvást, az álmokat; hogyan kelthet benne a fény, a hangok, az illatok,
az ízek, a hő és a külső tárgyak minden egyéb minősége különböző ideákat az érzékek
segítségével; hogyan közölheti vele az éhség, a szomjúság, és a többi belső indulat is a
róluk való ideákat; mit kell érteni a közös érzéken, amely ez ideákat magába fogadja,
az emlékezeten, amely megtartja, a képzeleten, amely különböző módon meg tudja
változtatni és újakat tud alkotni belőlük, s amely épp ezáltal, a lélekszellemeket eloszt¬
va az izmokban, éppúgy tudja különböző módon mozgatni e test tagjait, s éppúgy tudja
e mozgásokat az érzékeknek kínálkozó tárgyakhoz és a belső indulatokhoz alkalmazni,
mint ahogy a mi testünk tagjai is tudnak az akarat hozzájárulása nélkül mozogni."
Ezek a mondatok Descartes álláspontját tükrözik az Emberről szóló értekezés
(De Thomme) idejéből, amikor a lehető legteljesebb körben igyekezett makro- és
mikroanatómiai leírások révén oksági magyarázatokat találni az emberi létező¬
ben fellépő jelenségekre. Olyannyira pozitív megközelítése ez az emberi testnek,
hogy az már szinte kísérletként is értékelhető annak megvalósítására, amiről
a Dilthey-től és Misch-től egyaránt nagyra tartott Spinoza harminc évvel később
azt állította, hogy még mindig hiányzik, megfogalmazva az Etika 3. rész 2. tétel
megjegyzésében nevezetessé vált megállapítását:
Ámde azt fogják mondani, hogy pusztán a természet törvényeiből, amennyiben a ter¬
mészetet csak testinek tekintjük, mégsem lehet levezetni épületek, festmények s más
ilynemű, csakis az emberi művészet által létrehozható dolgok okait, s az emberi test
nem tudna templomot építeni, ha az elme nem determinálná, nem irányítaná. Azon¬
ban már rámutattam arra, hogy ők nem tudják, mire képes a test, s mit lehet pusztán
természetének szemléletéből levezetni, sőt ők maguk is tapasztalják, hogy igen sok
dolog pusztán a természet törvényei szerint történik, amelyekről sohasem hitték vol¬
na, hogy az elme vezetése nélkül történhetnek."
Mindenesetre az iménti idézetet követően Descartes bevezeti az automaták,
a pusztán testi erők és mechanikai fogások révén mozgatott gépezetek, illetve
a partikuláris emberi testek közötti különbségtétel problémáját. Itt a jól ismert
következtetésre jut, mely szerint van , két biztos eszközünk annak megállapítá¬
sára, hogy [az automaták] azért mégsem igazi emberek." Mindkettő az észből
mint ,egyetemes eszközből" fakad, vagyis abból az eszközből, amely bármely
315 René Descartes: Értekezés a módszerről, Budapest, Matúra, 1992, 64 (AT VII, 55).
316 Baruch Spinoza: Etika, Budapest, Osiris, 1997, 168.
* 174 +