Seite 162 [162]
TÍPUS ÉS INDIVIDUUM VISZONYÁNAK SAJÁTOS MEGJELENÉSE A ,, KÖZÉPKORBAN"
el kívánt hárítani az Új élet felől: hogy apológia volna a , szent költemény": , Külső
életének története szempontjából a szent költemény apológia."?"
A lényeges az ő szempontjából azonban mégsem ez, hanem ugyane szerző
másik utalása, ezúttal arra, hogy Dante hasonlóképp megélte az istenérzékelés be¬
teljesült pillanatát, mint Ágoston, aki a Vallomások IX. könyvének 14. fejezetében
írja le, hogyan élte meg édesanyjával, Mónikával együtt azt a pillanatot, amelyben
magát Istent önmaga által , hallották beszélni". Misch ezt úgy rekonstruálja, hogy
maga az e pillanathoz való eljutás a platóni fölemelkedés logikájának megfelelően
történik, s ennyiben objektív elbeszélést kapunk. Ám a végén Ágoston átvált Máté
evangéliumära, és 25,21-et idézve írja: , menj be urad örömebe!”?® Vagyis az ob¬
jektív-filozófiai leírás átvált a szubjektív dimenzióba azáltal, hogy az egyes szám
harmadik személyű személyes névmást a második személyűre váltja a szöveg.
Ez azt jelzi Misch értelmezésében, hogy Ágoston nemcsak leír egy általános teo¬
lógiai-fildozófiai lehetőséget Isten közvetlen megtapasztalására, hanem önmagára
fordítja a figyelmet és a saját maga által átélt pillanatról beszél.
Ez Misch pillanata, amelyben fölvetheti a döntő kérdést:
[...] vajon Dantenäl, a paradicsomi fensegesseg látomásának esetében is a legmaga¬
sabb fokon személyes vallási élet eltárgyiasításával van-e dolgunk, azaz, általánosan
szólva, a szubjektivitás tanúsításával a vágyódásnak az ,igazság" látásában való be¬
teljesülésében??°
Az alternatíva az volna, hogy Dante pusztán leírja költőien a hit tanításait.
A kanyargós gondolatmenetet nem követve minden fordulatában, leszögezhet¬
jük, hogy Misch Dantéban éppen személyisége megkettőződését tekinti , közép ¬
korisága" alapvető jegyének: egyrészt ugyan látjuk, amint ő maga megjelenik
a pokolban és majdnem erőt vesz rajta az ájulás a Francescával való együttérzés
miatt — ám ugyanakkor mégiscsak a pokolban vagyunk, mérhetetlen távolság¬
ban Istentől, s éppen Dante az, aki oda helyezi Francescát engedelmeskedve
a megkérdőjelezetlenül érvényesnek elfogadott katolikus hit követelményeinek.
Ennek másik aspektusa, amit Misch kiemel azzal kapcsolatban, amit ő Dante
primitívnek tűnő hitének tekint:
»4 „Für die Geschichte seines äußeren Lebens ist das heilige Gedicht eine Apologie.” Misch e mon¬
datot E. G. Gardner tanulmanyabdl idézi (E. G. Gardner: Autobiography in the Divina Comedia,
The Bulletin of the John Rylands Library, vol. 6, 1922, 403).
295 A Szent István Társulat fordítása egyezik meg a Misch által adott szöveggel, ezért ezt idézzük.
2% ,[...] ob wir es auch bei Dantes Vision der paradiesischen Herrlichkeit mit einer Vergegen¬
ständlichung des höchst persönlichen religiösen Lebens, also, allgemein gefaßt, mit einer
Bekundung der Subjektivität in der Erfüllung der Sehnsucht nach der Schau der „Wahrheit” zu
tun haben.” Misch: Geschichte der Autobiographie, Vierter Band, Erste Hälfte, 497.
* 161 +