Seite 160 [160]
TÍPUS ÉS INDIVIDUUM VISZONYÁNAK SAJÁTOS MEGJELENÉSE A ,, KÖZÉPKORBAN"
Misch rákényszerül a következőkben példásan felsorakoztatott Dante-szakértők
álláspontja nyomán a nála kirajzolódó kép módosítására. Az egyik komoly mó¬
dosulás nem csekélyebb kérdést illet, mint a Komédia bevonasat vagy kihagyását.
Burckhardt kihagyja s az Új életre koncentrál, mert, mint Misch idézi tőle — persze
irigykedve a történelmi korra, amelyben élnie adatott —, a Komédia mindennapi
étkünkké vált.?" A másik változás pedig a középkor—reneszánsz problematika.
E problematika tárgyalása során újra megjelenik Abélard és Héloise, valamint
a nekik szentelt fejezetben hosszasan folytatott polémia a középkor sajátjogúsá¬
gának elismertetéséért küzdő Étienne Gilsonnal. Mert Gilson sem hagyja ki az
összevetést a levélfüzér és az Új élet között. Gilson úgy véli, a középkor annyiban
nyilvánul meg a két szerető levelezésében, amennyiben mesterkélt kifejezési esz¬
közök nélkül, a maguk természetességében törnek elő érzéseik. Ezzel szemben az
Új élet csupa mesterkéltség abban az értelemben, hogy Dante a trubadúrköltők
által megteremtett hagyományt vetíti rá saját élettörténetére és költeményeire,
ezért érzései csak nagyon közvetve jutnak előtérbe.
Misch - ez esetben alighanem teljes joggal — rámutat arra, hogy ez a megkö¬
zelítés biztosan téves. Az Abélard—Héloise-levelezés teli van a retorikai hagyo¬
mányból származó toposzokkal, semmiképp sem tiszta érzelemkifejezés, éppoly
kevéssé, mint Dantéé, csupán csak más forrásból merítenek.
Az előző változat koncepciója szempontjából ezt követi a legnagyobb csapás.
Misch ugyanis fölidézi az irodalomtörténeti kutatásban élenjáró Dante-szakér¬
tőket, leginkább Karl Vosslert és Rudolf Borchardtot — s közöttük persze magát
Benedetto Crocét -, akiknek álláspontja egyrészt végképp meggyőzi őt arról,
hogy Dante helye a középkorban van és nem a reneszánszban, ugyanakkor végül
lehetetlenné teszi számára, hogy az Új életet igazán komolyan vehető önélet¬
írásnak tekintse. Lehetne úgy fogalmazni, hogy Dante oly nagy költő volt, hogy
kicselezte számos értelmezőjét, mígnem az igazán részletekbe menő történeti
kutatás ki nem mutatta, hogy Dante élete más volt, mint amilyennek a köny¬
vecske mutatja. Olyannyira más volt, legalábbis Borchardt nézete szerint, hogy
Dante valójában önigazolásként, jó hírnevének visszaszerzéséért írta meg, a való
életén alapuló kétes hírének ellensúlyozására.
Misch ezzel kapcsolatban persze hangot ad fenntartásainak. Úgy véli, itt
ugyanaz a pszichologizáló-naturalizáló tendencia kap szót, amelynek alkal¬
matlanságára a szellemtörténeti kutatásban már a korábban elemzett, Dilthey
munkásságát a Nietzschével szemben érzett kisebbrendűségi komplexusra visz¬
szavezetni próbáló írással szembeni reakciójában rámutatott. Ugyanakkor nehéz
helyzetben van annyiban, hogy Gilsonnal szemben érvelve Abélard bensőleg
21 Uo., 452.