Oldal 159 [159]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN költői munkásságát tekintetbe kell venni, , amelyen feltűnően keresztülhúzódik egy önéletrajzi vonulat (durch die sich ein autobiographischer Zug augenfallig hindurchzieht). Ezt — a terveket rögzítő tartalomjegyzék szerint — alapvetően a Komédia és a Vendégség elemzésével kívánta teljesíteni Misch. Ami az új Új élet-fejezetet illeti, feltűnő, mennyivel hosszabb a réginél, mennyivel szárazabb a megközelítésmód, mennyivel tárgyiasítóbb a narráció. Szinte a pozitivista irodalomtörténeti kézikönyvek modorában idézi fel Dante neveltetésének körülményeit, ahelyett, hogy a démonikus alak szinte expresszionista képével indítaná az elemzést. A szöveg jellemzésére magára is sokkal kevésbé a , lélektörténet" kifejezés adódik, mert sokkal jobban hangsúlyozza a való életben gyökerezettségét: [...] mindegyik elé [a költeményekre céloz] hosszabb életrajzi elbeszélést állított, amely ahhoz a szituációhoz vezet, amely annak idején alkalmat adott a költemény megírásához, s melynek hangulati tartalma összefogottan kifejezésre jut benne; [...] [...] a Vita nuova nem pusztán csak énekek könyve kíván lenni, melyek mindegyike élvezetforrás egyrészt, de másrészt magától bevilágít a titokteli mélységekbe, hanem az élet dokumentuma is, amely mint ilyen követeli ki a megértést, [...]"" Az első változattal szemben, ahol az úgyszólván nem evilágról való platonikus háttéren volt a hangsúly, most már inkább az a kérdés merül fel az olvasóban, hogy nem túlzás-e immáron az ellenkező irányban, ha most pedig az életközeliséget hangsúlyozza Misch. Elvégre az egyik főszereplő a műben mégiscsak Ämor isten...?”° A narraäciö eltärgyiasitö jelleget az is mutatja, hogy a szaktörténész modorában jelzi az interpretációk különbségeit, s ezek felmutatása révén kíván előre haladni. Ennek bejelentését követően azonban teljesen megváltozik a hangsúly és az irány. Ami az első változat kifejlését a háttérből irányította — Jakob Burckhardt reneszánszértelmezése — az most kiindulópontnak mondatik. Hosszú idézetek hivatottak megjeleníteni Burckhardt álláspontját, szinte épp annak ellensúlyozására, hogy már nem látja etalonnak, s csak annyiban kiindulópont, amennyiben 289 , [er hat] vor jedes von ihnen [den Gedichten] ein längeres Stück biographischer Erzählung gestellt, das zu der Situation hinführt, welche den Anlaß zu dem Gedicht gegeben hatte und deren Stimmungsgehalt darin zum zusammengefaßten Ausdruck gelangt ist;” Uo., 448; „die Vita nuova [will] nicht nur ein Buch der Lieder sein, die sich, jedes für sich, zum Genuß darbieten und von sich aus in geheime Tiefen hineinleuchten, sondern ein Lebensdokument, das als solches nach Verständnis verlangt, [...]” Uo., 449. Itt persze ismét fölmerül az összevágott szövegek eredeti státuszának és összhangjának kérdése. Hisz a következőkben hosszan konfrontálja a különböző véleményeket az Új élet státuszáról, melynek végeredményeként olyan szkeptikus álláspontra jut, hogy inkább le is mond az elemzéséről. 29 Ss
