Oldal 156 [156]
TÍPUS ÉS INDIVIDUUM VISZONYÁNAK SAJÁTOS MEGJELENÉSE A ,, KÖZÉPKORBAN"
olyasfajta elgondoláshoz, amely négy évszázad múltán Spinoza Etikájának kezdő
és végső perspektíváját határozza majd meg. Mindezt mindjárt rohamléptekkel
ahhoz is hozzáköti, amit reneszánsznak nevez.
Így aztán Dante számára minden, ami benne volt — művészete, szerelme, tudománya
és erkölcsisége és vallása —, minden csupán hasonmása volt az élet Egy, örök, Isten¬
ben megalapozott ideaszerű tartalmának. [...] Így törnek elő Dante misztikájából a
reneszánsz első szemérmes sugarai."
Dantét Misch platonikusként egyszersmind a lélek nézőpontjának bevezető¬
jeként is ünnepli az önéletírás történeti perspektívájába. Ez a nézőpont persze
kettős: a szenvedély — jelesül legfőképp a szerelem — és az elemző ész nézőpontja,
amelyről Misch azt sugallja, hogy valamiképp egyszerre jelenti, ötvözi , a logi¬
kailag megragadhatatlan érzelmi folyamatnak ugyanazt a racionális boncolását,
amelyet Abélard gyakorolt Héloise leveleivel", 9 és bármily meglepő, azt, aho¬
gyan , [Dantel visszaadja közvetlenül előtörő hangokkal, ahogyan a középkorban
csak Héloise tudta, a kedély remegő mozgását"."" Ennek felel meg az, ahogyan
Misch láttatja Dante alapvető eltérését a trubadúrok költészetétől — amely annyi¬
ban persze kiindulópontot jelentett számára, hogy már csak az Új élet szerkezete,
a szonettek és összekötő értelmezésük is trubadúrmintákra megy vissza, mint
ahogyan Misch ki is emeli. A lélek középpontba állítása hozza magával azt is,
hogy a szerelem örök tárgya, Beatrice, a legkevésbé sem az a típusú evilági úri¬
asszony, akihez a trubadúrénekek szólnak , földi jutalomért", , hanem az isteni
szemlélése és megdicsőítése az örök nőiben".??? Ez az implicit Goethe-utalás is
mutatja, mennyire megingathatatlan Misch-ben még a nagy művész általános
kultuszán belül is a Goethére irányuló.
A Dante-fejezetről szóló ismertetést egyrészt azzal zárjuk, hogy felhívjuk
a figyelmet Misch éles szemére, mely a vallásossághoz való viszonyban külön
látja azt, amit itt például , ortodox egyházi hitnek"??? nevez, s azt, ami ennek a
27
Ss
„So war für Dante alles, was in ihm war, seine Kunst, seine Liebe, seine Wissenschaft und
Sittlichkeit und Religion nur ein Gleichnis des Einen ewigen in Gott gegründeten Idealgehalts
des Lebens. [...] So brechen die ersten keuschen Strahlen der Renaissance aus Dantes Mystik
hervor.” Uo., 537.
„dieselbe Art des rationalen Sezierens eines nicht logisch faßbaren Gefühlsablaufs, wie sie
Abälard gegenüber Heloisens Briefen übte.”
„[er] gibt in unmittelbar hervorquellenden Lauten, wie im Mittelalter nur Heloise über sie
28
S
28
verfügte, die fluktuierende Bewegung des Gemüts wieder [...]” Uo., 538, 539.
„sondern Anschauung und Verherrlichung des Göttlichen in dem ewig Weiblichen [...]” Uo.,
541.
285 Uo., 542.
28:
S