Oldal 155 [155]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
Mert ez mármost az új az örökké régi eljárásnak ebben az ábrázolásában: a lelki fej¬
lődés ismét eljut a szabad és személyes költői kifejezéshez, nem görnyeszti az élmény
számára kiszabott norma, s nem lengik körül mágikus kultikus hatások árnyai. Ezt
az ajándékot hozza el végül a költészet az önéletírás számára."
Ez a megállapítás az egész projekt szempontjából fontos, mert sokat elárul Misch
eredeti elgondolásából, s abból, ami megmaradt belőle a későbbi időszakra. Már
az Abélard-fejezetben is láthattuk, hogy milyen erős benne az a Max Weber
nyomán elterjedt elgondolás a szekularizációról mint , varázstalanításról", amely
a vallásból kiveszi az eredetileg benne lévő mágikus elemeket, amelyek az evilág
mágikus befolyásolását irányozzák elő. Mischnél már a Júdás/Hermann-feje¬
zetben is láttuk, hogy a katolikus egyháznak tulajdonítja a mágikus elemek al¬
kalmazasat, és — az 6 terminoldgiajaval — ,,felvilagosultnak” tekinti azokat, akik
függetlenednek ettől a mágikus behatástól — mint amilyennek például a Gilson
által névértéken elfogadott felszín mögötti, ,valódi" Abélard-t tartja. Itt Dantét
jellemző módon azért ünnepli, mert nem befolyásolják a kultusz mágikus elemei.
Ez párhuzamos nála azzal, hogy ismét , szabad és személyes" lesz. Ez azért nagy
horderejű megállapítás, mert összefügg azzal, ahogyan Dantét a középkor végé¬
nek tekinti. Mint korábban, a személyiségfejlődést taglaló nagy tanulmányában
láttuk, szabad személyiségnek lenni azt jelenti nála, hogy az illető személy kilé¬
pett a ,morfologikus" személyiség jellegzetességéből, abból, hogy bármekkora
individualitás is önmagában, személyiségének kiépítésében teljességgel követi
kora elvárásait, gondolkodásmódját, anélkül nem volna értelmezhető. Abban
az 1904-hez képest későbbi tanulmányban épp itt fedezi fel Dante és Petrarca
döntő különbségét, s ezért sorolja Dantét a középkorhoz, Petrarcát pedig már
a reneszánszhoz.
Mindenesetre a mágikus elemek Misch szerinti megléte a — történeti és szisz¬
tematikus értelemben vett — katolikus egyházban kezdettől végig komoly ellen¬
vetések forrása Misch számára, még akkor is, ha ebben a korai Dante-írásban
messze nem találkozunk olyan harcias megfogalmazásokkal, mint amilyenekkel
a Júdás/Hermann és az Abélard-fejezetekben.
Ugyanakkor talán Misch friss lendületével magyarázható, hogy a platoniz¬
mushoz is kötődően olyan elgondolást is tulajdonít Danténak, amely meglehe¬
tősen heterodox, averroisztikus Arisztotelész-értelmezéshez volna kapcsolható,
278 „Denn das ist nun das Neue an dieser Darstellung eines ewig alten Vorgangs: die seelische
Entwicklung gelangt hier wieder frei und persönlich zu dichterischem Ausdruck, unverkümmert
durch eine Norm des Erlebens und nicht umschattet von magischen kultischen Einflüssen. Das
ist das Geschenk, das die Lyrik jetzt endlich der Autobiographie bringt.” Misch: Geschichte der
Autobiographie, Vierter Band, Erste Hälfte, 536.