Oldal 153 [153]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
menete. Tehát messze vagyunk még a különböző idősíkokban zajló folyamatok
szerepének feltárására irányuló törekvesektöl, amelyek nemcsak a nagy indivi¬
duumokat fosztják majd meg kultikus erejüktől, hanem az eseményeket is, hogy
a folyamatoknak, a struktúráknak juttassák a középponti szerepet a történettu¬
dományban.?" A korai Misch annyira messze van ettől, hogy a nagy individuum
feltétlen tisztelete még abban is megnyilatkozik nála, ahogyan a szöveg szinte
enthuziasztikusan beszél Dantéról, nyelve pedig szinte költői a benne alkalma¬
zott poétikai eszközöktől, metaforáktól, gondolatritmustól, a lelkesült jelzők
vagy rokonértelmű kifejezések halmozásától. Példaként álljon itt egy jellegzetes
részlet, egyetlen mondat, amelyben végső soron összefoglalja Dante életét és
művét a Komédián keresztül. Az egész fejezet egy képből indul: a száműzött
Dante démonikus alakként járkál Verona utcáin...
Így jelent meg Dante már kortársai számára is, ahogyan ő, a büszke száműzött, ma¬
gányosan lépdelt Verona utcáin, mint egy démonikus alak a túlnani világból [...] Így
ábrázolta magát Dante [...] Így lépdel Dante szeretetben és haragban és gúnyban és
megvetésben, fájdalomban és részvétben és szemrehányásban és reményben, félelem¬
ben és megbánásban, jól végigszámolt haladásban az Inferno kínzó körein át Lucifer¬
hez a Föld középpontjába és föl onnan a tisztítótűz hegyére, amely a Mennybe vezet,
mígnem aztán ifjúkorának eszménye, mígnem Beatrice a Paradicsomba nem vezeti őt:
vissza fog térni a Földre, s a Földnek hírül fogja adni az isteni bölcsesség titkait és a
világ végső megítélését, úgy, ahogyan szuverén módon ő maga Isten elhatározásaként
megismerte azt."
A fejezet annyiban különös felépítésű, hogy Dante mint felmérhetetlen jelentősé¬
gű kultúrhérosz bemutatása nagyobb teret foglal el, mint utóbb az Új élet explicit
áttekintése, s a kultuszból fakadóan mind a Dante-fejezet kezdetén, mind az
Új élet áttekintését megelőzően számos szerénységi formulával találkozunk:
273 Vö. Reinhart Koselleck: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája, ford. Hidas Zoltán, Buda¬
pest, Atlantisz, 2003, különösen , Történelem, történetek és formális időstruktúrák? és , Ábrá¬
zoläs, esemény, struktura”, 147-178.
274 „So erschien der Dante schon seinen Zeitgenossen, wie er, der stolze Verbannte, einsam durch
die Straßen von Verona schritt, als eine dämonische Gestalt aus der jenseitigen Welt [...] So hat
sich Dante dargestellt [...] So schreitet Dante in Liebe und Zorn und Spott und Verachtung, in
Schmerz und Mitleid und Vorwurf und Hoffnung, in Furcht und Reue, in wohl berechnetem
Fortgang durch die Folter-Kreise des Inferno zu Luzifer in den Mittelpunkt der Erde und den
Berg des Fegefeuers hinan, der zum Himmel führt, bis ihn das Ideal seiner Jugend, bis Beat¬
rice ihn in das Paradies geleitet: er wird auf die Erde zurückkehren und ihr die Geheimnisse
der göttlichen Weisheit und das Weltgericht verkünden, wie er selbst souverän es als Gottes
Ratschluß erkannt hat.” Misch: Geschichte der Autobiographie, Vierter Band, Erste Hälfte, 532.