Page 144 [144]
OCR
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET Nachrede??), ex negativo, pusztán csak azon az alapon, hogy Roscelin a sértegetései között erre nem utal. Másik jó példa az a kommentár, amelyet Misch arról ad, ahogyan Abélard önmagát csábítóként írja le: , Szenvedéstörténetének" ebben a második részében oly következetesen ábrázolta önmagát a csábító szerepében, és oly nyomatékosan jellemezte ezt a szerepet, hogy már csupán ez a logikus felépítés felkelti a konstrukció gyanúját. Ráadásul ez a konstrukció mégsem olyan zárt, hogy ne lennének benne hiátusok, amelyeken át bepillantást nyerhetünk az irracionális valóságba." Misch jól láthatóan a gyanú hermeneutikáját alkalmazza ante litteram. Azonban valóban patikamérlegen kell mérni ahhoz, hogy egyfelől oly zártnak tűnjön a , logikus felépítés", hogy az a valóságidegenség gyanúját felkeltse — bár aligha triviális, hogy a logikus felépítés egy történeti leírásban önmagában a füllentés jele volna —, másfelől azért mégse tűnjön annyira zártnak, hogy a hiátus alapján ne lehetne máris igazolva látni a gyanút. Röviddel ezt követően ráadásul kiderül, hogy ami Misch számára a valóság irracionalitására utaló tünet, az a ,szembeötlő" (augenscheinlich) tény, hogy Abélard a szerelemre lobbanását Ovidius A szerelem művészete című költeménye nyomán (im Sinne von) ábrázolta. Nézetem szerint egyik észrevétel sem elég ahhoz, hogy Abélard történetét és a rá reflektáló lelkének állapotát olyasféleképp rekonstruáljuk, amely egyfelől teljes ártatlanságban és tisztaságban tudja magát, másfelől teljes következetességgel végigvisz egy irodalmi konstrukciót, amelynek célja befeketíteni önmagát pusztán csak azért, hogy eleget tegyen egy kívülről rá oktrojált megtéréses vallomáskényszernek. Ismét nem azt állítom, hogy biztosan nem így történt — noha véleményem szerint nem így történt -, hanem azt, hogy aligha megengedhetően tendenciózus az az értelmezés, amely a fenti alapokon azt állítja, hogy biztosan így történt. A szerelmi tragédia ábrázolása a továbbiakban is ennek a mintának megfelelően folyik. Az egyetlen dolog, amelyet fel szeretnék idézni, mert átvezet bennünket a következő vizsgálati szemponthoz, a , szégyen iránti természetes-női érzékenység" (natürlich-weibliche Schamhaftigkeit?"), amelyet Misch Héloise visszafogottságában vél felfedezhetni — amennyiben ő nem hozakodik elő olyan részletes leírásokkal az együtt élvezett érzéki gyönyörökkel kapcsolatban, mint 254 Misch: Geschichte der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter, 568. 255 Er hat sich in diesem zweiten Abschnitt seiner „Leidensgeschichte” so konsequent in der Rolle eines Verführers dargestellt, und hat diese Rolle auch weiterhin so ausdrücklich gekennzeichnet, daß schon dieser logische Aufbau den Verdacht einer Konstruktion erweckt. Und diese Konstruktion ist doch wiederum nicht so dicht, daß darin keine Lücken wären, durch die man einen Blick in die irrationale Wirklichkeit tun kann.” Uo. 256 Uo., 572. * 143
