Page 144 [144]
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET
Nachrede??), ex negativo, pusztán csak azon az alapon, hogy Roscelin a sértege¬
tései között erre nem utal. Másik jó példa az a kommentár, amelyet Misch arról
ad, ahogyan Abélard önmagát csábítóként írja le:
, Szenvedéstörténetének" ebben a második részében oly következetesen ábrázolta ön¬
magát a csábító szerepében, és oly nyomatékosan jellemezte ezt a szerepet, hogy már
csupán ez a logikus felépítés felkelti a konstrukció gyanúját. Ráadásul ez a konstruk¬
ció mégsem olyan zárt, hogy ne lennének benne hiátusok, amelyeken át bepillantást
nyerhetünk az irracionális valóságba."
Misch jól láthatóan a gyanú hermeneutikáját alkalmazza ante litteram. Azon¬
ban valóban patikamérlegen kell mérni ahhoz, hogy egyfelől oly zártnak tűnjön
a , logikus felépítés", hogy az a valóságidegenség gyanúját felkeltse — bár aligha
triviális, hogy a logikus felépítés egy történeti leírásban önmagában a füllentés
jele volna —, másfelől azért mégse tűnjön annyira zártnak, hogy a hiátus alapján
ne lehetne máris igazolva látni a gyanút. Röviddel ezt követően ráadásul kiderül,
hogy ami Misch számára a valóság irracionalitására utaló tünet, az a ,szembeöt¬
lő" (augenscheinlich) tény, hogy Abélard a szerelemre lobbanását Ovidius A sze¬
relem művészete című költeménye nyomán (im Sinne von) ábrázolta. Nézetem
szerint egyik észrevétel sem elég ahhoz, hogy Abélard történetét és a rá reflektáló
lelkének állapotát olyasféleképp rekonstruáljuk, amely egyfelől teljes ártatlanság¬
ban és tisztaságban tudja magát, másfelől teljes következetességgel végigvisz egy
irodalmi konstrukciót, amelynek célja befeketíteni önmagát pusztán csak azért,
hogy eleget tegyen egy kívülről rá oktrojált megtéréses vallomáskényszernek.
Ismét nem azt állítom, hogy biztosan nem így történt — noha véleményem sze¬
rint nem így történt -, hanem azt, hogy aligha megengedhetően tendenciózus
az az értelmezés, amely a fenti alapokon azt állítja, hogy biztosan így történt.
A szerelmi tragédia ábrázolása a továbbiakban is ennek a mintának megfe¬
lelően folyik. Az egyetlen dolog, amelyet fel szeretnék idézni, mert átvezet ben¬
nünket a következő vizsgálati szemponthoz, a , szégyen iránti természetes-női
érzékenység" (natürlich-weibliche Schamhaftigkeit?"), amelyet Misch Héloise
visszafogottságában vél felfedezhetni — amennyiben ő nem hozakodik elő olyan
részletes leírásokkal az együtt élvezett érzéki gyönyörökkel kapcsolatban, mint
254 Misch: Geschichte der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter, 568.
255 Er hat sich in diesem zweiten Abschnitt seiner „Leidensgeschichte” so konsequent in der Rolle
eines Verführers dargestellt, und hat diese Rolle auch weiterhin so ausdrücklich gekennzeichnet,
daß schon dieser logische Aufbau den Verdacht einer Konstruktion erweckt. Und diese
Konstruktion ist doch wiederum nicht so dicht, daß darin keine Lücken wären, durch die man
einen Blick in die irrationale Wirklichkeit tun kann.” Uo.
256 Uo., 572.
* 143