Seite 141 [141]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
Misch tehát - a leegyszerűsítő német fordításra hagyatkozva — ezekkel a gilsoni
állásfoglalásokkal szemben fogalmazza meg alapvetőnek szánt ellenvetését:
Ezzel ellentétben mi inkább úgy latjuk, hogy az istenhit, az élet és a gondolkodas tul¬
vilagi célja e levelek hatterében épp oly megrendithetetleniil van jelen, mint barmely
emberi dokumentumban a virágzó középkor korszakából, és hogy a tragikum [...] épp
abból fakad, hogy a feltétlen önfeledéssel járó szerelem, melyet ő az imádott férfinak
való odaadásban tapasztalt meg, s amelyhez [...] még a katasztrófa után is ragaszko¬
dott, konfliktusba került azzal a feltétlenségigénnyel, amelyet hagyományosan az
Isten iránti szeretet támasztott [...]2?
Ez a leírás akár Gilson imént idézett mélyreható értelmezésének egy más kulturá¬
lis kontextus nyomait viselő megfogalmazásának is tekinthető. Gilson bizonyára
egyetértett volna azzal is, ahogyan Misch összeveti Héloise írásait Gottfried von
Straßburg Tristan und Isoldéjäval, és a benne azonositott , szekularizáló úttal".
Ezzel az úttal szemben hangsúlyozza, hogy amit Héloise-nál találunk, az , az eb¬
ben az emberi világban rejlő feltétlennek a földi szerelmi élményben feloldódó
tudata.”?*° A továbbiakban pedig hosszan elemzi Héloise sorait a női misztika fő
szerzőinek kontextusában, hogy visszanyerjen egyfajta misztikus, az erotikával
legalább a nyelvhasználat szintjén rokon vallási dimenziót.
Miközben Héloise megítélésében látens egyetértés bontakozik ki Misch és
Gilson között, Abélard megítélésében a távolság kettejük között cseppet sem
continuellement expulsé.” Gilson: Héloïse et Abélard, 110; ,,II fallait en venir a ses précisions
pour comprendre la détresse affreuse qui s’exprime dans la premiére lettre d’Héloise; c’est
littéralement la détresse de l’adoratrice délaissé par son Dieu.” Uo., 115. Azért , szó szerint",
mert az adoratrice kifejezés voltaképp magában foglalja, hogy , Istent imádó". Ugyanakkor a
levél Abélard omniprezenciáját mutató megfogalmazásait látva Gilson véleménye nyilván az,
hogy Isten helyét Abélard, egy földi véges lény foglalta el (valamiképp kényszerűen), így aztán
a nyomorúság megkettőződött: az Istentől elhagyott istenimádó egy bálványt fogadott be Isten
helyére, az adoratrice idolátre lett.
Érdemes itt megjegyezni, hogy Gilson könyvének előszavában idézi Pope sorait, amelyekről úgy
vélekedik, Héloise levelei sugallják ezt, de nem merik kimondani: ,,Still on that breast enamour’d
let me lie, / Still drink delicious poison from thy eye, / Pant on thy lip, and to thy heart be press’d:
/ Give all that canst — and let me dream the rest.” Uo., 11.
„Demgegenüber will uns scheinen, daß der Gottesglaube und das jenseitige Ziel des Lebens
im Hintergrund dieser Briefe so unerschütterlich feststeht wie in irgendeinem menschliche
Dokument aus dem hohen Mittelalter, und daß die Tragik [...] gerade daraus entspringt, daß die
absolute, die selbstlose Liebe, die sie in der Hingebung an den angebeteten Mann erfahren hatte
und an der sie [...] auch nach der Katastrophe festhielt, in Konflikt geriet mit dem gleichfalls
absoluten Anspruch, den die Liebe zu Gott herkömmlicherweise [...] stellte.” Misch: Geschichte
der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter, 656.
„ein im irdischen Liebeserlebnis aufgehendes Bewußtsein von etwas Absolutem in dieser
menschlichen Welt.” Uo., 659.
244
&
249
250
+ 140 +