Page 140 [140]
OCR
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET jába. Ha így merülne föl a probléma, történeti válasz nem volna adható rá — ám maguk a tények vetik föl a problémát. Héloise hitt abban, hogy Istent szeretni olyan lenne, mint ahogyan Abélard-t szerette; úgy tűnik, azt is gondolta, hogy a vallási elhivatás a zárdát spirituális gyönyörűségek helyévé tenné. Ha képet szeretnénk alkotni magunknak e kérdések összetettségéről, termékeny lehet elolvasnunk ezt a felbecsülhetetlenül értékes dokumentumot: P. Bruno de J.-M., Témoignages de lexpérience mystigue nocturnes, dans Etudes Carmelitaines, 22e année, vol 11, oct 1937, pp 237-301. Szent Teréz szövege, amelyet idézünk, e figyelemre méltó munka mottója.?"é Vagyis Gilson bizonyára azon a véleményen van, hogy bármit is írt Héloise a vallási elhivatás hiányáról, annak hátterében legalábbis az állt, hogy nem látta világosan — sőt nem jól látta -, mi várható egy ilyen elhivatástól, illetve a tekintetben sem volt megfelelő az előzetes elvárása, hogy milyen viszony van az istenszeretet és egy véges lény iránti szeretet között. Vagyis óvatosan ugyan, de amellett van, hogy Héloise e tekintetekben félreértette saját magát. Misch reakcidjaban Gilson Héloise-képére az az érdekes, hogy lathatdlag elsiklik a kétkedést kifejező megfogalmazások és az idézett lábjegyzet mélyén megbúvó, vagyis nagyon óvatosan kifejezett gilsoni gondolat fölött. Így aztán az ő Héloise-rekonstrukciója a felszínen ugyan ellentétes Gilsonéval, míg valójában csak az állítás modalitása tér el: amit Gilson csak finoman sejtet, azt Misch határozottan állítja. Misch először a legmélyrehatóbbnak nevezi Gilson könyvének La morale de Tamour pur [A tiszta szeretet/szerelem erkölcsisége] című fejezetét, hogy ezzel szemben emelje ki az egyoldalú hangsúlyt az imént idézett Le mystére de Heloise című fejezetből, amely az Istentől elhagyottságot emeli ki. Misch Gilsont idézi, aki , közvetlenül megütközést keltőnek" mondja, hogy Abélard mindenütt jelenvalösäga (l’omniprésence d’Abélard) a levelekben Isten totális hiányát (I absence totale de Dieu) vonja magával. Sőt ezzel még nem is mondtunk eleget, hiszen Isten nem egyszerűen hiányzik a levelekből, hanem folyamatosan kiűzettetik onnan. [...] Szükségesek voltak e pontosítások, hogy megértsük azt a rettentő nyomorúságot, amely kifejeződik Héloise első levelében: szó szerint véve: az istenimádó nyomorúsága, akit elhagyott az istene." 24. a Uo., 117-118. Misch egybekapcsolva idézi a Gilsonnäl több oldal tävolsägban levö megfogalmazäsokat (vö. Misch: Geschichte der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter, 656), räadäsul a nemet forditäsböl, amely itt legaläbbis leegyszerüsitö. A francia szöveg, amelyből a fenti fordítás származik, a kôvetkez6: ,,Or ce qui frappe immédiatement l'esprit à la lecture de cette correspondance, c'est, avec l’'omniprésence d’Abélard qui encombre les lettres d'Héloïse, l'absence totale de Dieu. Ce n’est même pas assez dire, car Dieu n’est pas simplement absent de ces lettres, il en est 24 S e 139 "
