Page 138 [138]
OCR
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET állítást szeretne bizonyítani." S itt következik a korábban már idézett passzus: „Minthogy a szajhak tisztatalansagat6l mindig irtöztam, viszont az előkelő hölgyek látogatásától a tanítás örökös elfoglaltsága visszatartott, a közrendű nőkkel való társalkodás módját pedig nem ismertem [...]7.2" Misch mindenesetre a prépost levelével kapcsolatban bizonytalankodás nélkül azt állapítja meg, hogy Abélard átveszi a prépost gondolatmenetét, s ezt már a megfogalmazás szintjén is a gyanakvás hermeneutikájának segítségével értelmezi: Hogy a filozófus utánamondta az egyházi embernek, amit ő előolvasott a számára, már eleve megzavar bennünket a mondottak hihetőségével kapcsolatban, de főképp azzal kapcsolatban, hogy vajon Abélard maga valóban hitt-e sorsának ebben a szokásos lelkipásztori értelmezésében.?? Két megfigyelés kínálkozik ezzel a passzussal kapcsolatban. Az egyik formális jellegű: Gilson , előzetes véleményével" szemben - amely abból fakad Misch értelmezésében, hogy ugyanabban a katolikus hagyományban állt, mint Abélard, és ezért elfogadja az őszinte belső megtérés lehetőségét — Misch nem annyira valamilyen , objektív" evidenciát helyez szembe, hanem az adott hagyományon kívülálló" előzetes gyanakvását azzal kapcsolatban, hogy egy nagy gondolkodó, aki önmaga nagyságának igencsak tudatában van, meghajolhat-e bensőleg, igaz módon, őszintén a világi események , szokásos lelkipásztori értelmezése" előtt — ami persze e prejudikáló megfogalmazás előtti szinten egész egyszerűen és pőrén az események zsidó-keresztény vallási értelmezése. Ebből a szempontból voltaképp másodlagos, s nem is nagyon dönthető el, hogy a Misch által felvett álláspont a katolikussal szembenálló protestáns álláspont értelmében , kívülálló", vagy pedig magán a zsidó-keresztény vallási hagyományon kívül álló, teljességgel szekuláris álláspont. Nyilvánvalóan semmi lehetetlen nincs abban - s ez a másik megfigyelés —, hogy egy vallási elgondolás igaz legyen annak ellenére, hogy számos alkalommal kifejezésre juttatják (, szokásos"), vagy annak ellenére, hogy gyakorta — vagy akár rendszeresen — figyelmen kívül hagyják." 240 „Man mag ihm das glauben, auch wenn er dazu wie ein Angeklagter, der eine unwahrscheinliche Behauptung beweisen möchte, des näheren ausführt:” Uo., 567. 241 Uo. 242 „Daß der Philosophe nachsprach, was ihm der Kirchenmann vorgesagt hatte, macht uns von vornherein an der Glaubwürdigkeit des Gesagten und vor allem daran irre, ob Abälard selber wirklich an diese übliche pastorale Deutung seines Schicksals glaubte.” Uo., 566. Lásd ezzel kapcsolatban a szeretőt tartó szerzetesek példáját Abélard kolostorában, akikhez vélhetőleg nem elsősorban a kasztráltsága okán nem csatlakozott, vállalva a mindennapos életveszélyt is. Izgalmas volna e nehéz kérdések kapcsán összevetni Abélard történetét az Andreas Capellanus név alatt fennmaradt, valószínűleg 12. század végi De amore című írás történeteivel, 24: & e 137 "
