Page 131 [131]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
Az általunk kiemelt két szövegrész mutatja, hogy Misch Gilson álláspontját ösz¬
szekapcsolja a katolikus vallási hagyomány Abélard és Gilson számára közös
áramával, míg a saját, nagyon ellentétes álláspontját , az le hagyományon] kívül¬
álló" nézőpontjával azonosítja. Az ő számára is nyilvánvaló kellett legyen, persze,
hogy ez a katolikus áram nemcsak Abélard-t és Gilsont kötötte össze, hanem
beletartozott az Abélard-t vélt eretneksége okán üldöző és elítéltető Clairvaux-i
Bernát (akit szentsége mellett nehézsúlyú politikusként is említ Misch), az őt
ennek ellenére befogadó Petrus Venerabilis, s végső soron Abélard maga is, akiről
megtudjuk, hogy , tekintélye kiterjedt az egész katolikus világra, nem utolsósor¬
ban még a római kúriára is.”?””
Itt érdemes felidézni, milyen írói vénával vezeti át a Petrus Venerabilis em¬
berségét a politikus Szent Bernáttal szembeállító szövegrészt ismét a katolikus,
19
illetve „a kivülällö” ertelmezöi attitüdjenek különbsegebe.
A több mint hatvanéves Abélard csak Cluny nemes szívű apátjának, Petrus Venerabilis¬
nak köszönheti, hogy mindennek ellenére elviselhető menedéket nyújtott apátságában,
ahol utolsó napjait háborítatlanul tölthette, feloldva az átoktól, megbékélve üldözőivel,
bűnbánón, a jámbor szerzetesek között is a legjámborabban viselkedőként — nem
megalázott, lesújtott, ám mégsem megtört emberként, amilyennek számunkra tűnne,
hanem a hagyományos katolikus nézetnek megfelelően sokkal inkább az alázat példa¬
képeként; [e nézet szerint] ugyanis ettől kezdve már nem a rezignáció tartotta még
életben, hanem valami egészen pozitív, a legfőbbre képessé tevő erő, amire csak em¬
berek képesek lehetnek: maga a Megváltó által előképszerűen megélt önátadás Isten
kifürkeszhetetlen akaratänak.””®
pastorale Haltung zu würdigen weiß, die Abalard gegenüber der nach einem Wort der Liebe
Verlangenden einnahm. Gilson findet, daß diese Haltung die Frucht einer wahrhaften, innerlich
umwandelnden Bekehrung war, zu der sich Abälard im Verfolg der Katastrophe durchgerungen
habe. Er hebt als entscheidendes Zeugnis dafür eine Anweisung zur Konzentration auf das
geistliche Leben hervor, die Abälard der „Braut Christi” in Form eines Täglich von ihr für ihn
und für sie selbst zu verrichtenden Gebetes gab, eines feierlichen Textes, mit dem die Aussprache
endet oder vielmehr abbricht.” Uo., 537., sajat kiemelésem — B. G.
27 Uo., 538.
28 ,Der mehr als Sechzigjährige hatte es nur der Hochherzigkeit des Abtes Petrus Venerabilis von
Cluny zu danken, daß ihm trotzdem eine erträgliche Zuflucht in dessen Abtei gewährt wurde,
wo er seine letzten Tage unbehelligt verbringen konnte, von Bann gelöst, mit seinem Verfolger
ausgesöhnt, reumütig, in seinem Gebaren der frömmste unter den frommen Mönchen - ein
gedemiitigter, niedergeschlagener, wo nicht gebrochener Mann, wie es uns scheinen möchte,
aber nach der traditionellen katholischen Ansicht vielmehr ein Vorbild der Demut; denn danach
war es nicht Resignation, was ihn noch am Leben hielt, sondern etwas ganz Positives, die Kraft
zum Höchsten, wozu Menschen fähig sind: die vom Heiland selber vorgelebte Ergebung in
Gottes unergründlichen Willen.” Uo., 539.
* 130 +