KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET
[...] a teolögiai es filozöfiai gondolatkincsre összpontosit, amellyel mind Héloïse, mind
Abélard dolgozik, avagy, Gilson szavaival, arra, ami „a tények mögött áll", tudniil¬
lik ,a két szerelmes doktrinális meggyőződéseire", melyek ,nem csupán ideológiai
háttérként" szolgáltak a híres szerelmi történethez, hanem , a pusztán emberi szen¬
vedélyekkel együtt, melyek itt zabolátlanokká válnak, éppenséggel e történet gerin¬
cét alkotják". Még élesebben kifejezve: , azok szemében, akik a dc-jámai eseményekbe
meghatározó szereplőkként be voltak vonódva, alapvetően belőlük fakadt ezeknek az
eseményeknek az értelme". 21
Ezen a ponton e tényállás olyan ábrázolását kapjuk, amely annál mélyebb benyomást
tesz ránk, mivel a kifinomult értelmező, aki maga is szilárdan benne áll a katolikus
filozófia és teológia középkorban kialakult nagy hagyományában, ebből kiindulva ké¬
pes méltányolni a kívülálló számára nehezen megfogható, látszólag hűvösen elutasító,
tanítón-papos tartást, amelyet Abélard magára ölt azzal a nővel szemben, aki csupán
csak egy szerelmes szóra vágyott. Gilson úgy találja, hogy ez a tartás valódi, bensőleg
megváltoztató megtérés gyümölcse volt, amelyhez Abélard a katasztrófa nyomában
küzdötte keresztül magát. Döntő tanúságképpen azt a felhívást emeli ki a lelki életre
való összpontosításra, amelyet Abélard , Krisztus menyasszonyának"? egy imádság
formájában adott, amelyet napról napra őérte (Abélard-ért) és önmagáért (Héloise¬
ért) kellett elmondania. Ez az az ünnepélyes szöveg, amellyel a levélbeli beszélgetés
végződik, vagy inkább félbeszakad.?6
„[Er] konzentriert sich auf das theologische und philosophische Gedankengut, mit dem Héloise
sowohl wie Abälard arbeitet oder, mit Gilsons Worten, auf das »was hinter den Tatsachen
steht«, nämlich »die doktrinären Überzeugungen der beiden Liebenden«, die »nicht bloß als
ideologischer Hintergrund« der berühmten Liebesgeschichte zu fassen sind, sondern »mit den
bloß menschlichen Leidenschaften zusammen, die hier entfesselt werden, geradezu das Gerüst
dieser Geschichte bilden« Noch schärfer ausgedrückt: »sie gaben den dramatischen Ereignissen
in den Augen derer, die in sie verwickelt waren, erst ihren Sinn«.” Georg Misch: Geschichte der
Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter, Zweiter Teil: Das Hochmittelalter im Anfang,
Erste Hälfte, Frankfurt a/M: Schulte-Bulmke, 1959, 536-537.
Ami természetesen kiválóan példázza az imént mondottakat, hogy ugyanazon korszakban is
érvényre jutnak egymással összebékíthetetlen értelmezői alapállások, amint azt a 20. századi
hermeneutikai gondolkodásban számos szerző egyértelművé tette.
»Und nun bekommen wir hier eine Schilderung dieses Sachverhaltes, die um so eindrucksvoller
ist, weil der feinsinnige Interpret, der selber fest innerhalb der grofen, im Mittelalter
ausgebildeten Tradition der katholischen Philosophie und Theologie darinnensteht, von ihr
aus die für den Außenstehenden schwer begreifliche, scheinbar kühl abweisende, lehrhaft