Page 130 [130]
OCR
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET [...] a teolögiai es filozöfiai gondolatkincsre összpontosit, amellyel mind Héloïse, mind Abélard dolgozik, avagy, Gilson szavaival, arra, ami „a tények mögött áll", tudniillik ,a két szerelmes doktrinális meggyőződéseire", melyek ,nem csupán ideológiai háttérként" szolgáltak a híres szerelmi történethez, hanem , a pusztán emberi szenvedélyekkel együtt, melyek itt zabolátlanokká válnak, éppenséggel e történet gerincét alkotják". Még élesebben kifejezve: , azok szemében, akik a dc-jámai eseményekbe meghatározó szereplőkként be voltak vonódva, alapvetően belőlük fakadt ezeknek az eseményeknek az értelme". 21 224 225 226 Ezen a ponton e tényállás olyan ábrázolását kapjuk, amely annál mélyebb benyomást tesz ránk, mivel a kifinomult értelmező, aki maga is szilárdan benne áll a katolikus filozófia és teológia középkorban kialakult nagy hagyományában, ebből kiindulva képes méltányolni a kívülálló számára nehezen megfogható, látszólag hűvösen elutasító, tanítón-papos tartást, amelyet Abélard magára ölt azzal a nővel szemben, aki csupán csak egy szerelmes szóra vágyott. Gilson úgy találja, hogy ez a tartás valódi, bensőleg megváltoztató megtérés gyümölcse volt, amelyhez Abélard a katasztrófa nyomában küzdötte keresztül magát. Döntő tanúságképpen azt a felhívást emeli ki a lelki életre való összpontosításra, amelyet Abélard , Krisztus menyasszonyának"? egy imádság formájában adott, amelyet napról napra őérte (Abélard-ért) és önmagáért (Héloiseért) kellett elmondania. Ez az az ünnepélyes szöveg, amellyel a levélbeli beszélgetés végződik, vagy inkább félbeszakad.?6 „[Er] konzentriert sich auf das theologische und philosophische Gedankengut, mit dem Héloise sowohl wie Abälard arbeitet oder, mit Gilsons Worten, auf das »was hinter den Tatsachen steht«, nämlich »die doktrinären Überzeugungen der beiden Liebenden«, die »nicht bloß als ideologischer Hintergrund« der berühmten Liebesgeschichte zu fassen sind, sondern »mit den bloß menschlichen Leidenschaften zusammen, die hier entfesselt werden, geradezu das Gerüst dieser Geschichte bilden« Noch schärfer ausgedrückt: »sie gaben den dramatischen Ereignissen in den Augen derer, die in sie verwickelt waren, erst ihren Sinn«.” Georg Misch: Geschichte der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter, Zweiter Teil: Das Hochmittelalter im Anfang, Erste Hälfte, Frankfurt a/M: Schulte-Bulmke, 1959, 536-537. Ami természetesen kiválóan példázza az imént mondottakat, hogy ugyanazon korszakban is érvényre jutnak egymással összebékíthetetlen értelmezői alapállások, amint azt a 20. századi hermeneutikai gondolkodásban számos szerző egyértelművé tette. »Und nun bekommen wir hier eine Schilderung dieses Sachverhaltes, die um so eindrucksvoller ist, weil der feinsinnige Interpret, der selber fest innerhalb der grofen, im Mittelalter ausgebildeten Tradition der katholischen Philosophie und Theologie darinnensteht, von ihr aus die für den Außenstehenden schwer begreifliche, scheinbar kühl abweisende, lehrhaft e 129 "
