Oldal 129 [129]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
irodalmi mintákon?? alapuló, a lelki vezetés céljait szolgáló olvasmányt igyekezett
összeállítani saját — és Héloise — élettörténetének az ágostoni , bűnös élet—-meg¬
térés—megbanas—megigazulas”-séma alapjan végigvitt megszerkesztésével.
Misch ebből a szerzőség kérdését firtató filológiai áttekintéséből növeszti ki
átfogó vitáját a skolasztika akkori egyik legnevesebb filozófia- és teológiatörté¬
nészével, Étienne Gilsonnal.
Katolikus és protestáns megközelítésmódok éles ellentéte:
Misch elmélyült vitája Gilsonnal
Etienne Gilson hangstilyosan Héloise et Abélard címen jelentette meg könyvét,
amely a Collége de France-ban 1937-ben tartott előadásaiból nőtt ki.?? Gilson
az előszavában rögzíti, hogy nem tartja lehetségesnek, hogy valaki valaha is
kimondja a végső szót erről a levelezésről vagy a történetről, hisz annyi minden
függ a pontos szövegtől és az értelmezéshez feltétlenül szükséges igen szerteága¬
zó háttértudástól. Ennek minden elemével ő maga sem rendelkezik, írja, úgyhogy
lehetetlen végső konklúzióra jutni.
Kérdés persze, hogy valóban ezek-e a legfőbb akadályok, nem inkább azt
kell-e gondolnunk, hogy az emberi (lelki) életekkel, emberi sorsokkal foglalkozó
humaniórák eleve eltérő, a véglegességről lemondani kényszerülő konklúziókat
vonhatnak csak le a különböző korszakokban lehetségessé és valóságossá váló
eltérő nézőpontok függvényében, amelyek meghatározzák kérdésfeltevéseiket,
válaszaikat. Erre éppenséggel jó példa Misch és Gilson egyoldalú eszmecseré¬
je, amelyhez a végén mintegy függelékként hozzávesszük majd Borbély Gábor
említett tanulmányának egy teljesen más korra jellemző nézőpontját és konk¬
lúzióját is.
Misch gondolatmenetének egy jellegzetes pontján fordul Gilsonhoz, retori¬
kusan ellenpontozva előzetes várakozását és a rákövetkező csalódottságát. Mert
áthidalhatatlanul nehéznek találja a lelki valóság objektív megragadását, s ezen
a ponton érzi úgy, mint írja, hogy Gilson segítséget nyújthat, amennyiben ő is
a szellemtörténeti összefüggéseket vizsgálja a regényes fantázia által beszőtt
történet mögött, éppen úgy, mint ő maga.
222 Szent Ágoston Vallomásai mellett főképp Szent Jeromos római hölgyekhez írott buzdító leveleit
tekinti Misch ilyen mintáknak.
223 Etienne Gilson: Heloise et Abelard, Paris, Vrin, 1938, majd számos új kiadásban. A szerző a
harmadik, átnézett kiadást használja 1964-ből. Misch a német fordítást idézte, megtartva az
eredeti kiadás fejezetszámozását, amely a németben elcsúszott.
e 128 +