Oldal 129 [129]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN irodalmi mintákon?? alapuló, a lelki vezetés céljait szolgáló olvasmányt igyekezett összeállítani saját — és Héloise — élettörténetének az ágostoni , bűnös élet—-megtérés—megbanas—megigazulas”-séma alapjan végigvitt megszerkesztésével. Misch ebből a szerzőség kérdését firtató filológiai áttekintéséből növeszti ki átfogó vitáját a skolasztika akkori egyik legnevesebb filozófia- és teológiatörténészével, Étienne Gilsonnal. Katolikus és protestáns megközelítésmódok éles ellentéte: Misch elmélyült vitája Gilsonnal Etienne Gilson hangstilyosan Héloise et Abélard címen jelentette meg könyvét, amely a Collége de France-ban 1937-ben tartott előadásaiból nőtt ki.?? Gilson az előszavában rögzíti, hogy nem tartja lehetségesnek, hogy valaki valaha is kimondja a végső szót erről a levelezésről vagy a történetről, hisz annyi minden függ a pontos szövegtől és az értelmezéshez feltétlenül szükséges igen szerteágazó háttértudástól. Ennek minden elemével ő maga sem rendelkezik, írja, úgyhogy lehetetlen végső konklúzióra jutni. Kérdés persze, hogy valóban ezek-e a legfőbb akadályok, nem inkább azt kell-e gondolnunk, hogy az emberi (lelki) életekkel, emberi sorsokkal foglalkozó humaniórák eleve eltérő, a véglegességről lemondani kényszerülő konklúziókat vonhatnak csak le a különböző korszakokban lehetségessé és valóságossá váló eltérő nézőpontok függvényében, amelyek meghatározzák kérdésfeltevéseiket, válaszaikat. Erre éppenséggel jó példa Misch és Gilson egyoldalú eszmecseréje, amelyhez a végén mintegy függelékként hozzávesszük majd Borbély Gábor említett tanulmányának egy teljesen más korra jellemző nézőpontját és konklúzióját is. Misch gondolatmenetének egy jellegzetes pontján fordul Gilsonhoz, retorikusan ellenpontozva előzetes várakozását és a rákövetkező csalódottságát. Mert áthidalhatatlanul nehéznek találja a lelki valóság objektív megragadását, s ezen a ponton érzi úgy, mint írja, hogy Gilson segítséget nyújthat, amennyiben ő is a szellemtörténeti összefüggéseket vizsgálja a regényes fantázia által beszőtt történet mögött, éppen úgy, mint ő maga. 222 Szent Ágoston Vallomásai mellett főképp Szent Jeromos római hölgyekhez írott buzdító leveleit tekinti Misch ilyen mintáknak. 223 Etienne Gilson: Heloise et Abelard, Paris, Vrin, 1938, majd számos új kiadásban. A szerző a harmadik, átnézett kiadást használja 1964-ből. Misch a német fordítást idézte, megtartva az eredeti kiadás fejezetszámozását, amely a németben elcsúszott. e 128 +
