OCR
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET hagyott barát. Héloise első levele szerint csupán közvetve került el egyáltalán őhozzá — miközben jelentős részben róla is szól.?9 Misch számára láthatóan legalább annyira fontos, hogy tisztázza Héloise szerepét s az egész szerelmi szál helyes értelmezését, mint hogy feltárja Abélard önéletrajzából kibontható jellemét. Ahogyan Hermann történetének elemzésekor feltételezhető, bár semmiképp sem bizonyítható Misch érintettsége a megtérés okán, úgy itt elég egyértelműnek tűnik, hogy a saját új — a felvilágosodást-varázstalanodást kiemelten képviselő evangélikus — vallási világlátásának hangsúlyozási szándéka élezi ki az egész fejezeten végigvonuló vitát a neves középkorkutató Étienne Gilson nézeteivel, amelyeket egyértelműen katolikusként azonosít. Héloise , természetes nőiségének" és szerepének kiemelése Abélard-ral és Gilsonnal szemben pedig akár a bizonyára Héloise-hoz hasonlóan tudós nő, Clara Dilthey oldalán szerzett saját élettapasztalataiban is gyökerezhet. Mindez persze a fő dolgot, a szöveg elemzését illetően első pillantásra mellékszálnak tűnik. Egy életfilozófus esetében azonban, aki ráadásul a személyiség kimunkälödäsanak eszmeje — &s eszménye — köré építi fel az elemzett művet, minden bizonnyal megengedhető, sőt talán el is várható a személyiségre vonatkozó utalások ilyen, voltaképp csekély mértékű bevonása a gondolatmenetbe. Az alaptörténetet többé-kevésbé ismertnek tételezhetjük fel, úgyhogy csak a sarokpontokat foglaljuk össze. Abélard lovagként vonul csatákba a dialektika — a mai értelemben vett logika és ismeretelmélet — mezején, és mivel nem ritkán még tanára felett is diadalmaskodik — maga is külön említi Champeaux-i Vilmost -, mind követőinek, mind komoly ellenfeleinek tábora gyorsan növekszik. Ám a Abelard: Historia calamitatum. Texte critigue avec une introduction (Bibliothegue des textes philosophigues), Paris, Vrin, 1959, (2. kiad. 1962). Az egész levelezés (benne első levélként a Szerencsétlenségeim történetével, valamint az Héloise-zal folytatott levelezés fennmaradt darabjai (1, 3., 5., 7.: Abelard, 2., 4., 6.: Heloise) legüjabb kritikai kiadäsa G. Luscombe: The Letter Collection of Peter Abelard and Heloise (Oxford Medieval Texts), Oxford, Clarendon Press, 2013. Abelard a Szerencsetlensegeim törteneteben utal az , összeköltözésüket" megelőzően folytatott levelezesükre, amely mint ez a levelezés biztosan nem maradt fenn. Fennmaradt azonban egy szerelmeslevél-gyűjtemény a 12. századból, amellyel kapcsolatban vita zajlik, hogy esetleg mégiscsak az volna a szóban forgó levelezés. Lásd erről Constant J. Mews: The Lost Love Letters of Heloise and Abelard: Perceptions of Dialogue in Twelfth-Century, second Edition, London — New York, Palgrave Macmillan, 2008. A Szerencsetlensegeim törtenete valöszinüleg 1132-1133-ban íródott, a levelezés többi darabja pedig 1132-1137 között keletkezhetett vagy alakulhatott ki és szerkesztődhetett egybe a mai formájában. Vö. C. Mews: On Dating the Works of Peter Abelard, Archives d’histoire doctrinale et litteraire du moyen age, LIL. évf., 1985, 73-134. A tôrténetre és a szôvegek filolégiai hâtterére vonatkozó mai elgondolásokat tömören mutatja be Borbély Gábor: Ouanto rariora, tanto gratiora. Héloise, Abaelardus és az isteni igazságtalanság, in Olay Csaba — Schmal Daniel 220 (szerk.): Értelem és érzelem az európai gondolkodásban. Tanulmányok a 60 éves Boros Gábor tiszteletére, Budapest, L Harmattan, 2019, 51-61. e 125 "