Oldal 126 [126]
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET
hagyott barát. Héloise első levele szerint csupán közvetve került el egyáltalán
őhozzá — miközben jelentős részben róla is szól.?9 Misch számára láthatóan leg¬
alább annyira fontos, hogy tisztázza Héloise szerepét s az egész szerelmi szál
helyes értelmezését, mint hogy feltárja Abélard önéletrajzából kibontható jelle¬
mét. Ahogyan Hermann történetének elemzésekor feltételezhető, bár semmiképp
sem bizonyítható Misch érintettsége a megtérés okán, úgy itt elég egyértelműnek
tűnik, hogy a saját új — a felvilágosodást-varázstalanodást kiemelten képvise¬
lő evangélikus — vallási világlátásának hangsúlyozási szándéka élezi ki az egész
fejezeten végigvonuló vitát a neves középkorkutató Étienne Gilson nézeteivel,
amelyeket egyértelműen katolikusként azonosít. Héloise , természetes nőiségé¬
nek" és szerepének kiemelése Abélard-ral és Gilsonnal szemben pedig akár a
bizonyára Héloise-hoz hasonlóan tudós nő, Clara Dilthey oldalán szerzett saját
élettapasztalataiban is gyökerezhet.
Mindez persze a fő dolgot, a szöveg elemzését illetően első pillantásra mel¬
lékszálnak tűnik. Egy életfilozófus esetében azonban, aki ráadásul a személyiség
kimunkälödäsanak eszmeje — &s eszménye — köré építi fel az elemzett művet,
minden bizonnyal megengedhető, sőt talán el is várható a személyiségre vonat¬
kozó utalások ilyen, voltaképp csekély mértékű bevonása a gondolatmenetbe.
Az alaptörténetet többé-kevésbé ismertnek tételezhetjük fel, úgyhogy csak a
sarokpontokat foglaljuk össze. Abélard lovagként vonul csatákba a dialektika —
a mai értelemben vett logika és ismeretelmélet — mezején, és mivel nem ritkán
még tanára felett is diadalmaskodik — maga is külön említi Champeaux-i Vilmost
-, mind követőinek, mind komoly ellenfeleinek tábora gyorsan növekszik. Ám a
Abelard: Historia calamitatum. Texte critigue avec une introduction (Bibliothegue des textes
philosophigues), Paris, Vrin, 1959, (2. kiad. 1962). Az egész levelezés (benne első levélként a
Szerencsétlenségeim történetével, valamint az Héloise-zal folytatott levelezés fennmaradt da¬
rabjai (1, 3., 5., 7.: Abelard, 2., 4., 6.: Heloise) legüjabb kritikai kiadäsa G. Luscombe: The Letter
Collection of Peter Abelard and Heloise (Oxford Medieval Texts), Oxford, Clarendon Press,
2013. Abelard a Szerencsetlensegeim törteneteben utal az , összeköltözésüket" megelőzően foly¬
tatott levelezesükre, amely mint ez a levelezés biztosan nem maradt fenn. Fennmaradt azonban
egy szerelmeslevél-gyűjtemény a 12. századból, amellyel kapcsolatban vita zajlik, hogy esetleg
mégiscsak az volna a szóban forgó levelezés. Lásd erről Constant J. Mews: The Lost Love Letters
of Heloise and Abelard: Perceptions of Dialogue in Twelfth-Century, second Edition, London —
New York, Palgrave Macmillan, 2008.
A Szerencsetlensegeim törtenete valöszinüleg 1132-1133-ban íródott, a levelezés többi darabja
pedig 1132-1137 között keletkezhetett vagy alakulhatott ki és szerkesztődhetett egybe a mai
formájában. Vö. C. Mews: On Dating the Works of Peter Abelard, Archives d’histoire doctrinale
et litteraire du moyen age, LIL. évf., 1985, 73-134. A tôrténetre és a szôvegek filolégiai hâtte¬
rére vonatkozó mai elgondolásokat tömören mutatja be Borbély Gábor: Ouanto rariora, tanto
gratiora. Héloise, Abaelardus és az isteni igazságtalanság, in Olay Csaba — Schmal Daniel
220
(szerk.): Értelem és érzelem az európai gondolkodásban. Tanulmányok a 60 éves Boros Gábor
tiszteletére, Budapest, L Harmattan, 2019, 51-61.
e 125 "