Page 117 [117]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN a szellemtorténeti, mind a pozitivista megközelítéstől alapvetően eltávolodik — ez a második generációs eltérés — annak révén, hogy komplex mikrotörténeti elemzést ad. Ez azután teljesen divatjamúltként láttatja a Niemeyer-féle felfogást már önmagában a történetírás feladatairól is. Ami pedig konkrétan a Júdás/Hermann megtérési önéletírás elemzését illeti, Schmitt nézőpontja felől mind a szellemtörténeti, mind a pozitivista megközelítés téved már a mindkettejük által elfogadott kezdeti előfeltevésben is: hogy létezett egy — egyetlen — Hermann nevű, hajdan zsidó szerzetes, aki megírta az önéletírását, majd később Scheda apátja lett. Misch elemzései voltaképp annyiban még jobban is használhatóak Schmitt számára, mint Niemeyeréi, amenynyiben Misch számára valóban csupán előfeltevés az, ami Niemeyernél ezen túl még bizonyítandó cél, de munkaeszköz is. Van azonban egy másik szempont is, amely ugyan sokkal kevésbé látható a felszínen, ám annál érdekesebb a személyiség kibontakozása szempontjából — kivételesen magára Mischre vonatkozóan. Mint korábban szó volt róla, Misch zsidó vallásúként született, de evangélikusként halt meg. Ugyan nem találtam még erre vonatkozó hivatalos adatot, de családi honlapok utalásai nyomán vélelmezhető, hogy 1900-ban, promóciójának és apja halálának évében tért át. Bármikor történt is azonban az áttérés, tény, hogy Misch maga is quondam Judaeus volt, és innen nézve különösen érdekessé válik, hogy amilyen nagy terjedelmet kapnak például az arab önéletírások, annyira nincs szó a zsidó szerzők önéletírásairól az egész nyolc kötetben - kivéve épp egy konvertität. Ezt a szálat azonban csak fölvetettem, követni nincs hova.” A szövegben nem tűnik szembe olyan megfogalmazás, amely áthallásként volna értelmezhető — hacsak maga a cim nem, amelyben a Bekehrungsgeschichte, , megtéréstorténet” 206 Hacsak nem tekintjük negatív értelemben , hovának?" azt a visszautalást az Abélard-fejezetben, amely a saját kortól és a saját sorstól való feltétlen távolságtartás éppoly furcsa példája, mint amilyen a zsidó önéletírások teljes hiánya a kötetben. A saját személyes sorsot, személyiségtörténetet is bevonó elemzés hiányolása talán helytelen elvárásnak tűnik egy történeti mű kapcsán. Ami miatt ez mégsem egészen helytelen Misch művével kapcsolatban, az a különös határozottság, amellyel az Abélard-Héloise-levelezés egyes kitételeit expressis verbis hozzáméri saját, az emberi — vagy akár a női — természetről alkotott nézeteivel, és kifejezetten el is marasztalja a 12. századi szerelmeseket, amint majd látni is fogjuk. Ennek fényében feltűnő, hogy bármiféle önreferencialitás nélkül le tudja írni a következő sorokat: , Wir mögen auch — um Geringeres, aber zeitlich näher Liegendes hinzuzunehmen - an die Autobiographie des Abtes Hermann von Scheda zurückdenken, der mit Gott rechtete, als ihm angesichts der Friedensgemeinschaft der Mönche die Unglückschmach seines eigenen Volkes aufs Herz fiel und damit die ganze göttliche Weltordnung zum Rätsel wurde.” Schmitt: A zsidö Hermann megterese, 612. (Sajät kiemel&seim.) („Celszerünek tünhet - hogy valami csekelyebb jelentösegüt, am idöben közelebb állót is hozzävegyünk - visszagondolnunk Hermann schedai apät öneletiräsära, aki perlekedett Istennel, amikor a szerzetesek békés közösségét látván szíve elszorult a saját népét érő szerencsétlenség általi megalázottságra gondolva, s ezzel az egész isteni világrend rejtéllyé lett."). * 116 +
