Seite 117 [117]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
a szellemtorténeti, mind a pozitivista megközelítéstől alapvetően eltávolodik
— ez a második generációs eltérés — annak révén, hogy komplex mikrotörténeti
elemzést ad. Ez azután teljesen divatjamúltként láttatja a Niemeyer-féle felfogást
már önmagában a történetírás feladatairól is.
Ami pedig konkrétan a Júdás/Hermann megtérési önéletírás elemzését illeti,
Schmitt nézőpontja felől mind a szellemtörténeti, mind a pozitivista megköze¬
lítés téved már a mindkettejük által elfogadott kezdeti előfeltevésben is: hogy
létezett egy — egyetlen — Hermann nevű, hajdan zsidó szerzetes, aki megírta az
önéletírását, majd később Scheda apátja lett. Misch elemzései voltaképp annyi¬
ban még jobban is használhatóak Schmitt számára, mint Niemeyeréi, ameny¬
nyiben Misch számára valóban csupán előfeltevés az, ami Niemeyernél ezen túl
még bizonyítandó cél, de munkaeszköz is.
Van azonban egy másik szempont is, amely ugyan sokkal kevésbé látható a fel¬
színen, ám annál érdekesebb a személyiség kibontakozása szempontjából — kivé¬
telesen magára Mischre vonatkozóan. Mint korábban szó volt róla, Misch zsidó
vallásúként született, de evangélikusként halt meg. Ugyan nem találtam még erre
vonatkozó hivatalos adatot, de családi honlapok utalásai nyomán vélelmezhető,
hogy 1900-ban, promóciójának és apja halálának évében tért át. Bármikor tör¬
tént is azonban az áttérés, tény, hogy Misch maga is quondam Judaeus volt, és
innen nézve különösen érdekessé válik, hogy amilyen nagy terjedelmet kapnak
például az arab önéletírások, annyira nincs szó a zsidó szerzők önéletírásairól
az egész nyolc kötetben - kivéve épp egy konvertität.
Ezt a szálat azonban csak fölvetettem, követni nincs hova.” A szövegben
nem tűnik szembe olyan megfogalmazás, amely áthallásként volna értelmezhető
— hacsak maga a cim nem, amelyben a Bekehrungsgeschichte, , megtéréstorténet”
206 Hacsak nem tekintjük negatív értelemben , hovának?" azt a visszautalást az Abélard-fejezetben,
amely a saját kortól és a saját sorstól való feltétlen távolságtartás éppoly furcsa példája, mint
amilyen a zsidó önéletírások teljes hiánya a kötetben. A saját személyes sorsot, személyiségtör¬
ténetet is bevonó elemzés hiányolása talán helytelen elvárásnak tűnik egy történeti mű kapcsán.
Ami miatt ez mégsem egészen helytelen Misch művével kapcsolatban, az a különös határozott¬
ság, amellyel az Abélard-Héloise-levelezés egyes kitételeit expressis verbis hozzáméri saját, az
emberi — vagy akár a női — természetről alkotott nézeteivel, és kifejezetten el is marasztalja a
12. századi szerelmeseket, amint majd látni is fogjuk. Ennek fényében feltűnő, hogy bármiféle
önreferencialitás nélkül le tudja írni a következő sorokat: , Wir mögen auch — um Geringeres,
aber zeitlich näher Liegendes hinzuzunehmen - an die Autobiographie des Abtes Hermann von
Scheda zurückdenken, der mit Gott rechtete, als ihm angesichts der Friedensgemeinschaft der
Mönche die Unglückschmach seines eigenen Volkes aufs Herz fiel und damit die ganze göttliche
Weltordnung zum Rätsel wurde.” Schmitt: A zsidö Hermann megterese, 612. (Sajät kiemel&seim.)
(„Celszerünek tünhet - hogy valami csekelyebb jelentösegüt, am idöben közelebb állót is hoz¬
zävegyünk - visszagondolnunk Hermann schedai apät öneletiräsära, aki perlekedett Istennel,
amikor a szerzetesek békés közösségét látván szíve elszorult a saját népét érő szerencsétlenség
általi megalázottságra gondolva, s ezzel az egész isteni világrend rejtéllyé lett.").
* 116 +