Oldal 111 [111]
A GESCHICHTE DER ÁUTOBIOGRAPHIE RÉTEGEI
25
Mert ebben a sorsdöntő eseményekkel teli évezredben az , ifjú" népek végigélték [...)]
a fejlődés tipikus menetét, melyet mi, Hegel és a német , történeti iskola" belátását
követve az individuum kötöttségéből a szabadságba tartó útként jelölünk meg. S pon¬
tosan ez az az út, amelyről manapság már nem lehet egyértelműen állítani, hogy
lehetetlen visszafelé is megtenni."
Miután Misch ebbe a tragikus aktualitású, személyes érintettséget is magával
hozó perspektívába állította az individuum útját a kötöttségből a szabadságba,
ismét leszűkíti és tárgyiasítja a perspektívát. Ugyanezt a kérdést immár a szű¬
kebb szakmai viták horizontján veti fel újra a speciális kérdés mentén: vajon
értelmezhető-e az, amit reneszánsznak szokás nevezni azzal szemben, amit kö¬
zépkornak szokás nevezni hangsúlyosan és szinte kizárólagosan az individuali¬
tas megjelenéseként egy olyan — ide kivankozik: , sötét" — korszakkal szemben,
amelyben ennek nem volt nyoma. Ez az a nézet, amelyet az európai köztudatba
Jakob Burckhardt 1860-ban megjelent nagyhatású műve, A reneszánsz Itáliában
ültetett be. Misch maga is idézi Burckhardt ékesen szóló mondatait:
A középkorban a tudatnak mind a két része — a világ felé való és magának az em¬
bernek belseje felé irányuló része — mintegy közös fátyol alatt nyugodott, álmodva
vagy féléberen. A fátyol hitből, gyermeki elfogultságból, és agyrémből szövődött: rajta
keresztül csodálatos színűnek tetszett a világ és a történelem, az ember azonban csak
mint faj, nép, párt, testület, család vagy az egyetemesnek valamely más alakjában
ismert magára. Itáliában lebbenti félre először a levegő ezt a fátylat; az emberek tár¬
gyilagosan kezdik megfigyelni az államot és e világ minden dolgát, és úgy is bánnak
velük; ugyanakkor azonban teljes erejével feltámad a szubjektív elem, az ember szel¬
lemi egyéniség lesz és így ismer magára."?
Kérdésessé vált azonban, hogy ez az egyszerű képlet elfogadható-e történeti
igazság gyanánt. Amint majd látni fogjuk a Dante-fejezet rétegeit vizsgálva, 1904
táján Misch bizonyosan nem látott még nehézséget e tézis elfogadásában. A ké¬
sőbbi kidolgozás során azonban már egyre inkább, valószínűleg annál inkább,
minél jobban elmélyült a középkorra specializálódott történészek munkáiban —
amelyek persze időközben maguk is megsokasodtak és új szempontok mentén
#8 „Denn in diesem schicksalsvollen Jahrtausend ist von den »jungen« Völkern [...] der typische
Gang der Entwicklung durchgemacht worden, den wir, der Einsicht Hegels und der deutschen
»historischen Schule« folgend, als den Weg aus der Gebundenheit des Individuums in die
Freiheit bezeichnen. Und das ist eben der Weg, von dem heute nicht mehr feststeht, daß es
unmöglich ist, ihn rückgängig zu machen.” Uo.
Jacob Burckhardt: A reneszánsz Itáliában, ford. Elek Artúr, Budapest, Képzőművészeti Alap
Kiadóvállalata, 1979, 94.
19:
©
e 110"