Oldal 111 [111]
OCR
A GESCHICHTE DER ÁUTOBIOGRAPHIE RÉTEGEI 25 Mert ebben a sorsdöntő eseményekkel teli évezredben az , ifjú" népek végigélték [...)] a fejlődés tipikus menetét, melyet mi, Hegel és a német , történeti iskola" belátását követve az individuum kötöttségéből a szabadságba tartó útként jelölünk meg. S pontosan ez az az út, amelyről manapság már nem lehet egyértelműen állítani, hogy lehetetlen visszafelé is megtenni." Miután Misch ebbe a tragikus aktualitású, személyes érintettséget is magával hozó perspektívába állította az individuum útját a kötöttségből a szabadságba, ismét leszűkíti és tárgyiasítja a perspektívát. Ugyanezt a kérdést immár a szűkebb szakmai viták horizontján veti fel újra a speciális kérdés mentén: vajon értelmezhető-e az, amit reneszánsznak szokás nevezni azzal szemben, amit középkornak szokás nevezni hangsúlyosan és szinte kizárólagosan az individualitas megjelenéseként egy olyan — ide kivankozik: , sötét" — korszakkal szemben, amelyben ennek nem volt nyoma. Ez az a nézet, amelyet az európai köztudatba Jakob Burckhardt 1860-ban megjelent nagyhatású műve, A reneszánsz Itáliában ültetett be. Misch maga is idézi Burckhardt ékesen szóló mondatait: A középkorban a tudatnak mind a két része — a világ felé való és magának az embernek belseje felé irányuló része — mintegy közös fátyol alatt nyugodott, álmodva vagy féléberen. A fátyol hitből, gyermeki elfogultságból, és agyrémből szövődött: rajta keresztül csodálatos színűnek tetszett a világ és a történelem, az ember azonban csak mint faj, nép, párt, testület, család vagy az egyetemesnek valamely más alakjában ismert magára. Itáliában lebbenti félre először a levegő ezt a fátylat; az emberek tárgyilagosan kezdik megfigyelni az államot és e világ minden dolgát, és úgy is bánnak velük; ugyanakkor azonban teljes erejével feltámad a szubjektív elem, az ember szellemi egyéniség lesz és így ismer magára."? Kérdésessé vált azonban, hogy ez az egyszerű képlet elfogadható-e történeti igazság gyanánt. Amint majd látni fogjuk a Dante-fejezet rétegeit vizsgálva, 1904 táján Misch bizonyosan nem látott még nehézséget e tézis elfogadásában. A későbbi kidolgozás során azonban már egyre inkább, valószínűleg annál inkább, minél jobban elmélyült a középkorra specializálódott történészek munkáiban — amelyek persze időközben maguk is megsokasodtak és új szempontok mentén #8 „Denn in diesem schicksalsvollen Jahrtausend ist von den »jungen« Völkern [...] der typische Gang der Entwicklung durchgemacht worden, den wir, der Einsicht Hegels und der deutschen »historischen Schule« folgend, als den Weg aus der Gebundenheit des Individuums in die Freiheit bezeichnen. Und das ist eben der Weg, von dem heute nicht mehr feststeht, daß es unmöglich ist, ihn rückgängig zu machen.” Uo. Jacob Burckhardt: A reneszánsz Itáliában, ford. Elek Artúr, Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1979, 94. 19: © e 110"
