Page 102 [102]
A GOETHE-DILTHEY-BURCKHARDT-SZÄL
Azért volt érdemes ilyen hosszan is idézni ezt a szövegrészt, mert láthatóvá teszi
a Dilthey-Misch-fele rendithetetlennek tünö önbizalmat és hitet a definíció sze¬
rint láthatatlan feltárhatóságában. Ennek a nyaktörő mutatványnak a részleteit
Misch később bontja ki a korábban már elemzett Gestaltung der Persönlichkeit
című írásában, amelynek alapgondolata itt előfeltételeződik: a személyiségen be¬
lül megkülönböztethetünk egy egységes, lényegi magot, alapzatot, az életvalóság
és az én együttes, ebből fakadó alakítását, amelyben a tudományos bizonyítás
objektivitását megalapozó módon van jelen az individuumból az, amit talán
életstílusnak nevezhetnénk, attól elkülönítve, amit Misch az iménti idézetben
irodalmi eszközökkel történő stilizálásnak nevezett. Ugyanakkor — mint azt
szintén láttuk — Misch ezekben az idézetekben is hozzáteszi azt a megkötést,
amelyre már a dilthey-i gondolatok felidézésekor is kitértünk, hogy itt alapvetően
a nagy alkotó individuumokról van szó: Goethéről a , német szellem" megingat¬
hatatlan hőséről, és Gibbonról, akit a német kiadásban is megemlít, s akiről az
angol kiadásban többet is ír. Nehéz nem arra gondolni, hogy minden ellenkezés
dacára a világtörténelmi individuum hegeli koncepciójának párfogalmával ta¬
lálkozunk a különösen jelentős tetteket véghezvivő önéletíró alakjában. Nem
sokban különbözik ettől az a mód, ahogyan a történelem egyes szegmenseinek
struktúrájáról Misch által írottakat a hegelivel nagyon is rokonnak tekinthetjük
— szellem-metafizikai hátterétől való megfosztottsága ellenére is.
Misch először is tulajdonít bizonyos öntörvényűséget az európai történelem¬
nek mint olyannak. Az európai szellemtörténet folytonosságáról állítja, hogy
[...] abenne végbemenő immanens kibomlása a szellemi élet minden egyes résztartal¬
mának, s így az önfelfogásnak a korszakokon keresztüli empirikusan megállapítható
menetében a törvényszerű képződés benső konzekvenciáját kapja."??
Ám az önéletírás mint műfaj, mint egész, ezen belül is rendelkezik sajátos ön¬
törvényűséggel.
jó példákat fogunk látni arra, hogyan teszi próbára Misch a maga történeti-pszichológiai esz¬
közeit Abélard és Héloise, illetve Cardano elemzésében. A Gilsonnal való vita az elsőként em¬
lített fejezetben bizonyára értelmezhető egy olyan felfogásmód elleni küzdelemként is, amely a
történeti személyek individualitását típusok mögé sorolja be: Abélard-t a ,bűnbánó", Héloise-t
a , nagy szerelmes francia nő" típusa mögé.
182 ,deren immanente Entwicklung jeder Teilinhalt geistigen Lebens und so auch die
S
Selbstauffassung in ihrem empirisch festzustellenden Gange durch die Zeiten hin die innere
Konsequenz gesetzmäßiger Bildung erhält.” Uo.
- 101 +