Seite 89 [89]
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA
itt, ahol az emberi élet önmagára irányuló reflexiója értelemadása révén hozza
létre a jelentéseket. Ez a szellemi élet alapvető aktusa, elemi összefüggésben
a nyelv képződésével.
A negyedik lépés ismét a német filozófiai nyelv egyik műszavához kapcso¬
lódik, amelyet etimológiailag is értelmezni kell ahhoz, hogy pontosan értsük
helyiértékét. Ez az ,emlékezés" jelentésű Erinnerung szó, amelyben az inner ki¬
fejezés rejlik úgy, hogy etimológiai hangsúlyú fordítása a , bensővé tevés" vagy
20»
„bensöve väläs” volna.
Az a jelentés, amellyel életünk egy eseménye rendelkezik, nem ragadható meg a meg¬
élés pillanatában, hanem csak utólagosan adódik a bensővé tevő emlékezet visszafelé,
a múltra irányított pillantásában. Mindenekelőtt ,a bensővé tevő emlékezet hatása¬
ként jön létre a jelentés". [...] A jelen pillanatban megéltek jelentése sötétben marad
számunkra. Csak az elmúlt események jelentését értjük meg, és csak az elmúlt esemé¬
nyek felől, amennyiben afelől meghatározódik, tudjuk jelentésesnek látni a jelent is."
Itt nyilvánvalóan megnyílik egy út az önéletírásra helyezett meghatározó
dilthey-i hangsúly és Misch nagy történeti műve motivációjának megértése felé.
Hiszen a múltbeli, az emlékezet révén bensővé tett események így megalkotott
értelme-jelentése rögzül ezekben az írásokban, s persze izgalmas dolog utána¬
járni, hogy mennyiféleképpen alakulhat ez az utólagos értelem-jelentésképződés
az emberi és a történeti-kontextuális tényezők hatására.
Az ötödik lépés az újplatonikus-misztikus gondolati hagyomány egyik kedvenc
szava és teorémája, az explicatio, Entfaltung, amely képileg a legkisebb kiterjedésű¬
re utal, ideálisan a kiterjedés nélküli ponttá zsugorított redők kibontását, kifejtését
jelenti. Kibontani valamit, ami addig csupán csíraként volt jelen. A tradícióban ez
persze valamilyen értelemben transzcendens az életáramhoz képest, ám az im¬
manens transzcendencia teorémájával operáló dilthey-i és misch-i gondolkodás
magában az életben, jelesül az emberi életben lokalizálja azt, ami explikálódik.
S noha az elgondolás szerint ez olyan folyamat, amely az immanencia szférájá¬
ban megy végbe, mégsem automatikus és szükségszerű kibomlás, hanem ennek
során valami váratlan, új fejlemény jelenik meg. A Fibel kapcsán találkoztunk már
ezzel a teorémával, ott a majdani , fordulata" utáni Heideggernél meghatározó
19% „Die Bedeutung, die ein Ereignis in unserem Leben hat, ist nicht im Augenblick des Erlebens
selbst zu erfassen, sondern ergibt sich erst nachträglich in dem rückwärts in die Vergangenheit
gerichteten Blick der Erinnerung. Erst »die Erinnerung ist das Bedeutung Wirkende«. [...] Die
Bedeutung des im gegenwärtigen Augenblick Erlebten bleibt uns dunkel. Wir verstehen nur die
Bedeutung des Vergangenen und können von ihm her, soweit sie von da her bestimmt ist, auch
die Gegenwart deuten.” Uo., 434, 435.
+ S8 +