Oldal 60 [60]
A TANÍTVÁNY ÖNÁLLÓSODÁSA
közben magamagát világosítja föl, és megszabadul az impresszió szubjektivitásától:
e nélkül megmarad puszta szétszabdalásnak, nem pedig olyan analízis lesz, amely az
individualitäs belsô tôrvényszerüségét târja fel.1?
Ez a bekezdesnyi szöveg mär önmagäban is erdekes a maga „evokativ” mivol¬
tában, amennyiben a szókincse a nagy hagyományú platonikus-újplatonikus
misztikus filozófiát-teológiát hivatott , előhívni" az olvasóban azáltal, hogy
a végtelen ,komplikációban", össze-, illetve eggyé-redőződésben vezető szere¬
pet játszó ,egyet" teszi meg az individuum , oszthatatlanságát" helyesen kutató
pszichológiai analízis kezdő, illetve — a munkát a hermeneutikai kör értelmében
folyamatosan vezérlő — végpontjává. Erősen kérdéses persze, hogy a metafizi¬
kaellenes Dilthey még elfogadna-e egy ilyen metafizikát, bármennyire is pante¬
isztikus az alaptónusa. Mint az a Heidegger-polémia zárlatában látható, Misch
bejelenti ugyan, hogy mesterének, Dilthey-nek a gondolatmeneteit valamiképpen
kiigazítandónak tartja, ám nem mondható, hogy elég egyértelműen sikerült neki
e feladat megoldása. Mindenesetre nagyon is elgondolható, hogy az ő saját mér¬
sékelten metafizikai-ontológiai elköteleződése lehet az alapja.
Ugyanakkor a megfelelő analízis fontosságának kiemelése kétségkívül a ter¬
mészettudományos, magyarázó pszichológiával szemben folytatott dilthey-i
polémia átvétele és behelyezése a Dilthey-en túlmenő metafizikai keretbe.
A harmadik fontos szempont a személyiségformák történeti-szisztematikus
áttekintése során az önéletírás sajátos igazságigényének implicit bevezetése az
eddigiekben követett gondolatmenetbe: a , teljes benyomás" (Totaleindruck)"?
önmagát tárja föl, kizárva a szubjektív impressziókat: az individuum középponti
magva tárul itt fel, mintegy annak lefordításaként egy kissé eltérő nyelvre, amit
Dilthey-től idéztünk arról, hogy az élet félig maga írja az önéletírást. Az indi¬
viduum középponti magva, amely az élet kezdetétől formálódik, csak nagyon
11.
DS
„Schon der Grundgedanke, daß das Wesen der Individuallität in einer Komplikation stecke, ist
nur Außenblick, der freilich unentbehrlich bleibt. Aber jede Individualität, die es einheitlich zu
erfassen gelingt, wird in einem einfachen Eindruck erfaßt, der zum mindesten immer soweit
klar ist, als er zeigt, ob es da überhaupt etwas Eigenes, Wertvolles liegt oder nicht; und das
unvoreingenommene Studium der Verwickelungen muß wiederum zu diesem Totaleindruck
hinführen, und darf sich dann von ihm leiten lassen, wobei er selbst aufklärt und von der
Subjektivität der Impression frei wird: sonst bleibt es ein bloßes Zerlegen, und ist nicht die
Analyse, die die innerre Gesetzlichkeit der Individualität aufdeckt”. Uo., 123.
Etimolögiailag ugyan legaläbbis kerdeses, de a gondolatmenetben gyanüsan jöl illeszkedik, ha
az „Eindruck” kifejezes „Ein”-jät - amely ugyan az „Impression”-ban ugyanazt a funkciöt be¬
töltö latin „in” nemet megfelelöje, egyszersmind az „egy” nemet megfelelöjekent vett „Ein”-kent
is értelmezzük. A következő oldalhoz tartozó 115. lábjegyzetben hasonlóképpen fordítjuk az
Inbegriff kifejezést értelmező módon az , egyként megragadva" kifejezéssel. Az összeredőződés¬
ben jelentkező benyomás teljességgel egy, ebben az értelemben Totaleindruck.
11
u
+59 +