Oldal 59 [59]
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA
által felépített transzcendenstől kapja, amely vagy valóság — a vallási tudat szá¬
mára -, vagy — a kritikai értelem számára — annak sápatag alakjává válik, aminek
érvényre kell jutnia, illetve amit érvényesüléshez kell segíteni.
A misztikus panteizmus útján azonban még ennél is tovább jut Misch ebben
az 1911-es írásában: az individuum igazából csak pótlék, szurrogátum. Az ember
Isten kellene legyen, s csak mivel nem képes rá, azért , inti magát" szerénységre
(bescheidet sich). , Isten" itt Misch számára rövid formula arra, ami az ókori ke¬
let és a platonikusok nyelvén ,,az ész elérhetetlen Sajatosa/Onmagaval egyezöje,
a valtozastdl és »kettediktél« mentes Egye”.!!°
Ám hiába az ész rendje, maga a már létrejött alakulatok sokfélesége és a min¬
dig újak létrehozásában megnyilvánuló sajátirányú létrehozás (eigengerichtetes
Schaffen) megfejthetetlen titokként zárja magába az erő forrását (Ouelle der
Kraft). Abban, ami ebből a történelemben megnyilatkozik, benne rejlik egy alap¬
vető etikai vonatkozás:
[...] mert azon a szabályon túl, mely szerint tisztelni kell az embert az emberben,
egy ember moralitása fokmérőjeként az is megjelenik, hogy milyen mértékben teszi
lehetővé, hogy a többi individuum a maga sajátszerűségében létezzék, amennyiben
persze ez a sajátszerűség igazi."
A misztikum valamelyes megnyilvánítása felé tett legfontosabb lépés a mi
szempontunkból az, amelyik sajátos átmenetet jelenthet az önéletírás történe¬
téhez. Misztikus platonikus-panteista metafizikai álláspont kapcsolódik össze a
Dilthey-féle leíró és taglaló pszichológia alapvető módszertani elvárásával ebben
a sűrű szövegben:
Már az alapgondolat is, mely szerint az individualitás lényege a komplikációban rejlik,
puszta külsődleges pillantás, amely persze azért nélkülözhetetlen. Ám minden indi¬
vidualitást, melyet sikerül egységesen megragadni, egyszerű benyomásban ragadjuk
meg, amely annyiban legalábbis mindig világos/tiszta, amennyiben megmutatja, hogy
egyáltalán van-e ott valami saját, valami értékteli, vagy nincs; továbbá a kompliká¬
lódások előítéletmentes vizsgálatának ismét csak ehhez a teljes benyomáshoz kell
elvezetnie, s ebben az értelemben már igazából vezettetnie is kell magát általa, mi¬
110 „das unerreichbare Eigentliche, das wechsellos und zweitlos Eine der Vernunft.” Uo.
„denn über die Regel, den Menschen im Menschen zu achten, stellt sich als Maßstab für die
Höhe der Moralität eines Menschen wie weit er die andren Individuen in ihrer Eigenart gelten
läßt, wenn sie echt ist.” Uo., 122.
111