Lezárásképpen foglaljuk össze, milyen eredményre jut Misch a történelmi kor¬
szakok, illetve a személyiségalakulatok sokfélesége és az emberi természettel
vélelmezetten valamiképp együtt adott egység közötti diszkrepanciát illetően.
Mindenekelőtt a káosz az egyes korszakok által követett értékek, illetve — még
alapvetébben — a korszakokon belül az individuumok által megvalósítani kívánt
értékek tekintetében csak látszólagosnak tűnik számára annyiban, hogy min¬
den korszaknak megvan a maga , közös alapzata az egymással átfedésben lévő
álláspontok, célok, feladatok számára", s ezek tartják össze őket. Ezek ugyan¬
akkor nem merev, örökérvényű értékalapok, hanem szükségképp változók: korról
korra újra meg kell eleveníteni őket azáltal, hogy megtörjük a régieket, újjáal¬
kotjuk őket. Ám az újra megelevenítés iránya sem esetleges. Misch szerint van
az emberiségnek a történelmet transzcendáló, ám abban magát megnyilvánító
átfogóan közös célja, amely közös idealitást hataroz meg (gemeinsame Idealitat).
A személyiség ennek az úgyszólván történelmi idealizmusnak, , történelemre
orientälödö idealizmusnak” a legföbb instanciäja,
[...] mert eleven alakban mutatja meg az aktivitás belső kapcsolatrendszerét, amely
individuális konfigurációban valami múlhatatlant helyez biztonságba szellemi egy¬
Misch valamiképp az ész rendjét pillantja meg, illetve véli biztonsagba helyez¬
ni ebben az állandóságban az etikai-vallási sokféleség illúzióvá foszlása fölött.
A misztikusba hajló panteizmus ez, ahogyan egy helyütt ő maga is fogalmaz.
Goethe hatása sejthető e mögött is, mint ahogyan több ponton is segítségül vesz
egy-egy jól elhelyezett idézetet a , német szellem" e kiemelkedő személyiségétől.
Az individualitás a szükségszerű forma, hogy az ember eszes lénnyé tehesse
magát. Ez által épül be a rendbe az, ami irracionális, hogy az individuális saját
erő (Eigenkraft) vonatkozásává váljék ahhoz a kitüntetett, érvényes értékhez,
amely az individuum cselekedeteit irányítja. Nyilvánvaló, hogy Misch nem vé¬
letlenül nevezi itt meg példaként Bismarckot, akihez az államot kapcsolja, mint
saját erejének irracionális értékvonatkoztatási pontját, amellyel ugyanakkor az
ész rendjéhez jut el: , az individuális sajátságok kuszaságából szellemi képződ¬
ményként oldódik ki, hogy továbbra is fennmaradjon a szellem birodalmában."""
Az élet értelme végső soron nem önmagában van, hanem attól az ész (Vernunft)
„gemeinsame Grundlage durchgreifender Stellungen, Ziele, Aufgaben, [...]” Uo., 120.
„denn sie zeigt in lebendigeren Gestalt den inneren Nexus der Aktivität, die in einer individuellen
Konfiguration etwas Unvergängliches durch geistige Einheitsbildung ins Sichere bringt.” Uo., 120.
„aus dem Wirrsal individueller Eigenheiten die Individualität als ein geistiges Gebilde zur
Fortdauer im Reich des Geistes herausgelöst ist [...]” Uo., 121.