Oldal 55 [55]
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA
Komoly kérdés, hogy mikor Misch fölveti, hogy Heidegger a Lét és időben egy
meghatározott generáció etikai életszemléletét emeli ontológiai következmé¬
nyekkel is terhes mintává, akkor vajon mi is az ő problémája ezzel? Vajon nem az,
hogy ismét külsődleges erényfogalommá válással fenyeget az, aminek lényegileg
a belsőből kell fakadnia, vagyis függetlenednie kell mindenfajta ontologizálás
révén külsővé tevő és így megmerevítő értelmezéstől? Az pedig aligha lehet két¬
séges, hogy mindketten ugyanahhoz a meghatározott generációhoz tartoznak,
amely az első világháborút kettős értelemben is csak kivételes erőfeszítések árán
feldolgozható csalódásként élte meg: egyrészt európai filozófus értelmiségiként,
aki az észalapú kísérletezés irányította tudományfejlődést immár képtelen volt
az emberiség önálló-prométheuszi morális kiteljesedéséhez vezetőnek tekinteni,
másrészt német nemzeti érzelmű emberként, aki a német hatalmi törekvések
legalábbis időleges kudarcát csak igen nehezen tudta feldolgozni."
Mischnél a sajátlagos személyiségforma körülrajzolása során a Dilthey köz¬
vetitesevel Herdertöl ätvett Besinnung „evokativ” kifejezeserteket kap: egyszerre
jelent eszmélkedést — anélkül tehát, hogy a kifejezésben rejlő Sinn, „ertelem”
szóra reflektálnánk -, illetve a mindenkori adott cselekedet és az életegész ér¬
telméről folyamatos egymásra vonatkoztatásban, az így létrejövő hermeneutikai
körben lejátszódó töprengést.
[Az] önértelmezés morális szükségszerűség, amely nélkül valami elvész a morális sze¬
mélyiségből, mivel akkor a saját cselekedeteket elragadja a célelvű üzemelés árama,
anélkül, hogy olyan gyümölcsöző lenne, amilyenné válna, ha bensőleg feldolgozódnék."""
S ismét csak Heideggerre előremutatóan fontos hangsúlyozni a mintázatok ana¬
lógiáját: először kimunkálódik a saját magából morálissá váló személyiség, majd
egyértelművé válik, hogy nem morális egoizmusról van szó, hanem valamilyen
zu sein, und schon das leise Abbiegen von der gegenstándlichen Pflege dessen, was als echt
empfunden wird, zu einem Sichmessen am eigenen Maß schwächende Selbstzufriedenheit oder
Selbstverkleinerung ist.” Uo., 111.
Tragikussä fog válni — kivált Misch szemszögéből - ez a kettős értelmű csalódás, amikor rá kell
eszmélnie, hogy hirtelen, anélkül, hogy ő maga bármit is tenne vagy bármi is változna benne,
különböző oldalakra kerülnek: a zsidó származása lehetetlenné teszi az in foro interno megta¬
gadhatatlan és megmásíthatatlan német identitás teljes körű fenntartását in foro externo.
»[D]ie Besinnung [ist] eine moralische Notwendigkeit, ohne die etwas von der moralischen
Persönlichkeit verloren geht, weil dann die eigenen Handlungen vom Strom des Zweckgetriebes
fortgetragen werden, ohne die Fruchtbarkeit zu haben, die sie, innerlich verarbeitet, gewinnen.”
Uo., 112.
10
Ss
10