Oldal 53 [53]
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA
hogy a tapasztalati tudományok nem kaptak lábra Kínában. További okként jelenik
meg, hogy az individuumtól elvárják, hogy ne a saját morális erőire támaszkodjék
a világban való megnyilvánulásaiban, hanem nagymértékben kötődjék a hagyomá¬
nyokhoz. A természeti-észszerű rend, amely a , nemzeti"" morális hagyományban
is megtestesül, minden személyiségképződés bázisát jelenti. Ez ismét csak a sze¬
mélyiségalakulást behatároló keretek szűkösségét vonja maga után.
Misch meglepő módon a filológiai alapú gondos, személytelen érvelés köze¬
pette személyes véleményének is markáns kifejezésekkel ad hangot, mint például
a következő sorokban:
Alapvetően ugyanaz a szellem ez, mint amely még ma is mindenkinek a lelkébe mar¬
kol, aki Pekingben az Ég oltárához járul, amely óriási kiterjedésű, fallal körülvett
ligetben áll, grandiózus, egyszerű és jól kimérten kerek formájú. A hatalmasan és
súlyosan elterülő nyugalom a csodálatosan finoman elkülönített ornamentális formák
egyensúlyában: a morális ész esztétikai egyensúlyban; kínai ellenképe ez a társadalmi
rend pozitivisztikus eszményének a természettudomänyos értelmiség pápaságával és
a művészettel mint a tömegek rendszabályozásának eszközével."
A kifejezések megválasztása persze személy- és korszakfüggő, ám maga a tény¬
állás, amelyről Misch véleményt mond, mintha az azóta eltelt száznál több év
alatt sem változott volna — csak hogy magunk is beleszőjünk a gondolatmenetbe
egy személyes megjegyzést: a művészet helyett s a tömegekhez szóló , művészet"
mellett ma már persze hatékonyabb eszköz a pascali divertissement számos újabb
formájának kultusza, mint amilyen a sport, a videójátékok, a barkácsolás stb.
Hasonló, az egész projekt szempontjából a legkevésbé sem érdektelen meg¬
nyilatkozás a következő erős történelemfilozófiai tézis — bármennyire is el van
bújtatva —, amely a történelmi folytonossággal szemben a megszakításokkal,
forradalmi változásokkal, minőségi ugrásokkal járó fejlődés mellett teszi le vok¬
sát, és fogadja el mintegy a másoktól jövő determináció sorsszerűsége helyett az
európai személyiség sajátlagosságának fő jegyeként:
95 Misch érdekes módon nem riad vissza e kifejezés használatától Kínával összefüggésben, holott
ma általánosan elfogadott a nézet, mely szerint a , kínai nemzet" szóösszetételnek a huszadik
század előtt nem nagyon volt értelme.
„Es ist im Grunde derselbe Geist, der auch heute noch jedem an die Seele greift, der in Pe¬
king vor den grandiosen, einfach und rund abgemessenen Himmelsaltar in dem riesenweiten
ummauerten Hain tritt. Die groß und schwer daliegende Ruhe, in wundervoll fein differenzierten
ornamentalen Formen ausgeglichen, die moralische Vernunft in ästhetischem Gleichgewicht —
das chinesische Gegenbild zu dem positivistischen Ideal der Gesellschaftsordnung mit einem
Papsttum der naturwissenschaftlichen Intelligenz und der Kunst als dem Mittel, die Massen
zu regulieren.” Uo., 104-105.
96