Page 48 [48]
A DILTHEY-HAGYATÉKOT GONDOZÓ TANÍTVÁNY
korábban a nagy vallási gondolkodók tették. Persze saját magátis ebbe a táborba
sorolta, csak míg az említettek filozófiáját , diktatórikusnak? látta, a sajátját sze¬
rényebbnek, a tudományokkal karöltve kibontakozónak gondolta. Ezt a sajátos
viszonyt azonban nem hatásösszefüggésként jelenítette meg, sem egyik, sem
másik irányban.
A következő , széljegyzetben" Misch egy ponton igazat ad Kamerbeeknek, aki
felfedezte, hogy Nietzschének volt tudomása Dilthey törekvéseiről legalább any¬
nyiban, hogy valamennyit olvasott az Einleitung in die Geisteswissenschaftenből
és ítéletet is mondott a benne kibontakozó filozófiáról. Kamerbeek a Dilthey-nél
1884-ben habilitált Heinrich von Steinra utalt, akit Nietzsche is nagyra tartott,
s aki valószínűleg közvetített közöttük. A részletek elhagyásával a lényeges pont¬
ra térve: Misch egyetért Kamerbeekkel abban, hogy a Vidám tudomány utolsó
részének 355. aforizmája bizonyosan Dilthey 1883-ban megjelent és von Stein
által kiközvetített Einleitungjára vonatkozik. Az aforizma címe ,,»Megismerés«¬
fogalmunk eredete". A releváns passzus a következő:
Ha [a megismerésre törő, igénytelen filozófusok] újra föllelnek a dolgokban, a dolgok
alatt, a dolgok mögött valamit, ami nekünk, sajnos, nagyon is ismerős, például egy¬
szeregyünket vagy logikánkat, vagy akaratunkat és vágyunkat, rögtön milyen boldo¬
gok! Mert , amit ismerünk, azt megismertük" (Was bekannt ist, ist erkannt): ebben
egyetértenek. Még a legóvatosabbak is úgy vélik, hogy az ismert (das Bekannte) leg¬
alábbis könnyebben ismerhető meg (erkennbar), mint ami idegen; például módszerként
ajánlják, hogy a , belső világból", ,a tudat tényeiből" induljunk ki, mert az a számunkra
ismertebb világ! Tévedések tévedése! Ami ismert, az megszokott; és a megszokottat
lehet a legnehezebben megismerni, azaz problémának, vagyis idegennek, távolinak,
,rajtunk kívül állónak látni."
Az aforizma zárlata nyomán még bizonyosabbak lehetünk abban, hogy valóban
Dilthey-re tett célzással van dolgunk:
A természettudományok nagy biztonsága a lélektannal és a tudat elemeinek kritikájá¬
val szemben - szinte már mondhatnánk: e természetellenes tudományokkal szemben
— épp azon alapul, hogy az idegen dolgot tekintik tárgyuknak: miközben ha egyálta¬
lán tárgynak akarjuk tekinteni a nem-idegent, az már szinte ellentmondással teli és
ellentmond a józan észnek."
§7 Friedrich Nietzsche: Válogatott írásai, ford. Szabó Ede, Budapest, Gondolat, 1984, 208.
#8 TJo., 208—209. A fordítást módosítottam.
+ A7 +