Oldal 13 [13]
BEVEZETÉS
módszerét egy olyan idézet segítségével mutatjuk be, amelyet Misch maga vá¬
lasztott ki Dilthey Összegyűjtött művei, a Gesammelte Schriften (a továbbiakban
GS) második, általa gondozott kötetének előszavához:
[A történeti látásmód nagy nemet hagyomänya] Hegellel szemben a filozófia fejlődését
nem az absztrakt gondolkodásban fellelt fogalmak egymásra hatásából világítja meg,
hanem a teljes elevenségében és valóságában tekintett egész emberben végbemenő
változásokból.?
Vagyis kortársai többségéhez hasonlóan bizonyos mértékig Dilthey is szembe¬
szállt Hegel tekintélyével. Ennek egyértelmű jele az ő esetében az absztrakt fo¬
galmi gondolkodás logikai-ontológiai fejlődésvonalaira történő összpontosítás
helyett a konkrét történelmi fejlődésben benne álló ember középpontba állítása.
Az ember mivolton sem puszta gondolkodást ért a testiséggel szembeállítva és
tőle leválasztva, hanem hangsúlyozottan a teljes életet élő egész embert állítja
középpontba.
Ennek megfelelően azt az oksági összefüggést igyekszik megismerni, amelyben a filo¬
zófiai rendszerek a kultúra egészéből létrejöttek, és amelyre vissza is hatottak.?
Vagyis a történeti vizsgálódás az egész embert nem elszigetelten — de nem is
pusztán a mindennapi élet vagy munka összefüggésében -, hanem a legtágabb
értelemben vett kulturális beágyazódásában teszi vizsgálat tárgyává.
® „Sie erklärt im Gegensatz gegen Hegel die Entwicklung der Philosophie nicht aus den
Beziehungen der Begriffe aufeinander im abstrakten Denken, sondern aus Veränderungen in
dem ganzen Menschen nach seiner vollen Lebendigkeit und Wirklichkeit.” Ez es a következö
idézetek Wilhelm Dilthey: Gesammelte Schriften II. kötet (Weltanschauung und Analyse des
Menschen seit Renaissance und Reformation, Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1914) V-VI.
oldalán találhatók. (Dilthey Gesammelte Schriften művére a továbbiakban GS-ként hivatkozunk,
a kötetszámot római számmal jelölve).
„Sonach sucht sie den Kausalzusammenhang zu erkennen, in welchem die philosophischen
Systeme aus dem Ganzen der Kultur entstanden sind und auf dasselbe zurückgewirkt haben.”
Hogy mennyire részét képezi mindez a korabeli német filozófiai gondolkodásnak, s milyen kü¬
lönböző irányokban lehet kidolgozni, azt jól érzékeltethetjük egy-egy Heidegger- illetve Lukács¬
idézettel. , A filozófia a jelenvalólét hermeneutikájából kiinduló egyetemes fenomenológiai onto¬
lógia; e hermeneutika az egzisztencia analitikájaként minden filozófiai kérdezés vezérfonalának
végét ott rögzítette, ahol felfakad és ahová visszatér." (Heidegger: Lét és idő, ford. Vajda Mihály
és mtsai., Budapest, Osiris, 2001, 56, eredeti kiemelések; a fordítást módosítottam); , Hasonlattal
élve: ha a mindennapi életet nagy folyamnak képzeljük el, akkor [...] atudomány és a művészet
elágazik belőle, differenciálódik, és sajátos célkitűzéseinek megfelelő módon alakul ki, eléri tiszta
formáját e sajátosságban, amelyet a társadalmi élet szükségletei hívtak életre, hogy azután az em¬
beri életre gyakorolt hatása, befolyása révén ismét beletorkolljon a mindennapi élet folyamába."
(Lukács György: Az esztétikum sajátossága 1., ford. Eörsi István, Budapest, Magvető, 1965, 16).
+ 12 +