Oldal 127 [127]
abszurditását elvetette, viszont a becsület az erény babonája - tehát hasznos." Nova¬
lisnál ,a babona szükségesebb a valláshoz, mint azt általában hiszik". 9 A babona itt
már nem egyszerűen hókuszpókusz, hanem hiedelem és meggyőződés, az önboldogítás
és mások boldogításának eszköze. És a cél: visszatérés a felvilágosodás kiszámítható ¬
számokkal és ábrákkal leírható - világából oda, ahol a fény és az árnyék valódi világos¬
sággá egyesül:
Ha majd nem az ábrák s a számok
kulcsára nyitnák a világot;
ha csókolva-dalolva többet
tudnak a lények, mint a bölcsek;
szabad élete lesz a világnak,
és visszaadják önmagának;
ha fény meg árny újra valódi
világossággá fog fonódni;
s versben, mesében írva látják
a lét örök históriáját: ¬
fölzeng egy titkos ige, és
az egész fonák lét semmibe vész.
(Rónay György fordítása)
Ez válasz a korkérdésre, amelyet Spranger így foglalt össze: , Miért és hogyan idegene¬
dett el az ember (a kultúra embere) önmagától?" Rousseau ,vissza a természethez?"
jelszavát ezzel - mondhatnánk - , az előre a költészethez és az elbeszéléshez" program¬
jával egészítette ki, és a rousseau-i természet helyét elfoglalta a - romantika szimbölu¬
mává váló - ,kék virág", illetve annak keresése. A novalisi mese nem népmese, amely
hiedelemlények és emberek örök küzdelméről és együttműködéséről szól, közelebb áll
ahhoz, amit Hajnal István ,igaz mesének? nevezett, amikor 1947-ben azt kívánta, hogy
,a történet legyen újra mese; megrendítő, mert igaz mese. Az örök emberi kíváncsisá¬
got elégítse ki, mert az önzetlen, naiv kíváncsiság minden tudomány végső hajtóere¬
je. A történelem és a történetírás azonban nem igazodik az ilyen kívánalmakhoz.
Ion Budai-Deleanu mar olyan tragikomikus eposzba foglalta a felvilágosodás nagy
téziseit, amelyben önálló mitológiát teremtett a népi hiedelemvilág és a kereszténység
egyes elemeiből. Senki a kortársak közül nem tudta így a folklórt a szépirodalomba be¬
°° Joseph de Maistre: Les soirées de Saint-Petersbourg II. Lyon - Paris: Lesne Pelagaud Rusand, 1854.
64-65.
Novalis: Fragmente - Geschichte meines Lebens. http://gutenberg.spiegel.de/buch/fragmen¬
te-6618/4 (2015-05-19).
55 EKK, F 103 XV/53. Eduard Spranger levele Prohászka Lajosnak, Tübingen, 1959. ápr. 8.
506 MTAKK, Ms. 5386/62-66.
126