Page 109 [109]
kedett és tisztességnek tekintette, ha legalább névleg született római". A román nem¬
zeti történelem a mítosz világába nyúlik. A trójai háborúval kezdődik, majd Róma
megalapításával folytatódik, Daciában pedig Iraianus hódításával. A Supplex persze
nem kalandozott el az idők ködében, mint például Samuil Micu idézett rövid román
története. Nem emelte dogmává a római vértisztaságot, mint Petru Maior 1812-ben
Budán kiadott összefoglaló műve, A románok eredetének története Daciában, mely mű
nemzedékek bibliája lett. A vérdogmának hódoló szerző azt állítja, hogy a rómaiak kö¬
nyörtelenül kiirtották a dákokat, ugyanakkor a barbárokkal békésen együtt éltek."
A formális logika szabályai szerint tehát a barbárok humánusabbak voltak, mint a ró¬
maiak. A felvilágosodás szellemének az felelt volna meg, ha a rómaiak humanizmusa
kerül előtérbe, a vértisztaság bizonyítása azonban mindent maga alá rendelt. A vérdog¬
ma, a történelmen ,a történelem révén vett reváns" - hogy Lucian Boia találó kifeje¬
zésével éljünk -, nem ismert kegyelmet." Mindez jelzi, hogy Eder milyen darázsfészek¬
be nyúlt bele. És ezt nem is kesztyűs kézzel tette.
Eder a leghatározottabban az 1744-es törvény alapján állva nyilatkozott, és elöljá¬
róban már azt idézte az Abprobatákból, hogy a románok ,sok helyeken majd nyilván¬
való erőszakkal élődnek a többi nemzeteken és azoknak hatärin”. Ugyanakkor úgy
velte, hogy „a mi idönk emberbarätsägänak” szellemében ítélkezik. És olykor még gú¬
nyolódott is; például amikor a Supplex azt hangsúlyozta, hogy nincs szükség román
, negyedik nemzetiségre", hanem csak annak elismerésére, ami volt, ,országlakó nem¬
zetként" való elismerésére, tehát - élcelt Eder ,az éleselméjű" követelésen -—: ,nem kell
negyedik nemzet, mert már van". A Subplex Anonymus krónikájára hivatkozott:
eszerint miután a magyar vezér, Iuhutum (azaz Töhötöm) legyőzte a románokat, és ve¬
zérük, Gelou (azaz Gyalu) elesett a csatában, a románok önként jobbjukat adták a ma¬
gyaroknak, tehát - hangsúlyozza a Supplex - a romanok és a magyarok elismerték a ko¬
rábbi szerződések érvényét, mert ha nem így lett volna, folytatják az egymás elleni ha¬
dakozást. Eder szerint Anonymus krónikája megbízhatatlan forrás, és a hivatkozott
hely csak azt jelentheti, hogy a románok uraikként ismerték el a magyarokat. A romá¬
nok egyébként nem tehették ki a lakosok többségét, mert ha a dákok között meg is
húzhatták magukat rómaiak, a románok nagy tömegben azután jöttek délről Erdélybe,
miután itt a magyarok uralma már megszilárdult. Ami pedig a Supplex azon érvét ille¬
ti, miszerint az 1437-es parasztfelkelés egyik vezetőjét, Vajdaházi Nagy Pált a magyar és
román országlakók zászlósának nevezték, és ez a két nemzet egyenjogúságára utal, Eder
úgy vélte, Vajdaházi Nagy Pál nem a karok és rendek, hanem csak a dézsmaköteles pa¬
#4 Samuil Micu: Scurtä cunostintä a istorii rominilor. Szerk. Cornel Cimpeanu. Bucuresti: Editura
Stiintificä, 1963, 4.
#5 Petru Maior: Istoria pentru inceputul romdnilor in Dacia. I. Szerk. Florea Fugariu. Bucuresti: Al¬
batros, 1971, 100., 127.
“Lucian Boia: Romdnia. Tard de frontieré a Europei. Bucuresti: Humanitas, 2002, 28.
47 Supplex, 1971, 49.
108