A babona-ankét pillanatképei olyan összképpé állnak össze, melyet eddig is ismer¬
tünk, az élményszerű beszámolók viszont közelebb visznek a múlt oly sok vonatkozás¬
ban tovább élő valóságához. A néprajzkutató Luby Margit munkáihoz hasonlíthatók.
És az ankét anyagának olvasása közben fel-felvillant belőlük egy-egy részlet. A legmeg¬
kapóbb mindig a személyes vallomás, méghozzá magáról a babonakutatásról: , A ba¬
bona, a szokás olyan a parasztember életében, mint az erdő aljnövényzete. Ha megtisz¬
títom tőle az erdőt, csak a fák csupasz törzse marad. Én nem akarom irtani ezt az amúgy
is pusztuló harasztot, inkább rá szeretnék mutatni, hogy ez van, hogy ezek a kusza
indák ezer szövevényükkel éppen olyan részei az erdőnek, mint a fák törzse! Ezek nél
kül nem erdő az erdő, legalábbis nem őserdő, hanem egy a világ bármely nagyvárosa
mellett megtűrt unalmas liget."" Luby maga ,íródeákként" jegyzett le sok mindent,
mint , évezredek porrétegén átcsillanó emlékeit a múltnak"."" Ugyanakkor jól érzékel
te a falu valóságában feszítő ellentéteket, úr és paraszt ellentétét, és azt, hogy ebből mi
következik: az úr vagy elmegy, mert megunja a parasztok ravaszkodását, vagy közöttük
marad, és paraszt lesz." De hova mehettek volna a mi 18. századi lelkészeink és pap¬
jaink? Ami Lubynál irodalom és irodalmi élmény, papjainknál a valóság kegyetlen arca.
A paraszti mágikus állóháború világát a rontó és védekező szuggesztió és önszug¬
gesztió dialektikája jellemezte. A támadás, a védekezés, a megtorlás, a bosszú körforgá¬
sának mindenki részese kellett legyen a maga módján. A maga mértéke szerint min¬
denki mágikus paranoiában szenvedett. A kényszerképzetek nem ismertek kegyelmet.
A paranoiának önszabályozó rendszerként kellett működnie egy olyan világban, amely¬
ben Jean-Paul Sartre szavaival: ,a másik maga a pokol". Ebben a világban a német vagy
a francia j6 ember („der gute Mann”, „le bonhomme") nevetséges ostoba volt, az lehetett
okos, aki kuruzsolt.3” A kuruzsoläs, varäzsläs nélkül nincs élet. És mi lehet a varázsló
titka? Az új-mexikói zuniknál , Ouesalid nem azért lett nagy varázsló, mert meggydgyt¬
totta a betegeket, hanem azért gyógyította meg a betegeket, mert nagy varázsló volt".
Az életeszmény a méltányos egalitarizmus, és ha valakinek jobban tejelt a tehene,
jobb termést hozott a földje, már gyanút keltett a szomszédoknál. Ha pedig valakit kár
ért, az okot ellenséges mágikus támadásban kereste. Az időjárást is emberek, elsősor¬
ban garabonciás diákok alakítják. Bayer emlékezett is arra, hogy a zsombori (Sommer¬
burg) iskolamester volt a leghíresebb Wetterführer, akit rontó tevékenységéért Kőhalom¬
ban megégettek. Egyéni életsorsokat is külső mágikus ráhatás alakít, az impotencia oka
csak megigézés lehet, éppen úgy, mint a szenvedélyes szerelemé. A rendellenességgel
születő csecsemőről feltételeztek, hogy elcserélték. A lopáshoz persze már kellett a tol
jé Luby Margit: A parasztélet rendje. Népi szokások, illendő magatartás, babonák Szatmár vármegyében.
Budapest: Centrum, 1935, 2.
"Luby Margit: Bábalelte babona. Budapest: Magyar Könyvkiadó, 1936, 93.
"Luby: A parasztélet, 1935, 33.
39 Julius Negelein: Haupttypen des Aberglaubens. Berlin - Leipzig: De Gruyter, 1935, 435.
389 Claude Lévi-Strauss: Anthropologie structurale. Paris: Plon, 1974, 198.