Page 93 [93]
Jellemző, hogy az egyik szász pap, Schenker, a babonák forrását és terjedésük okát
azokban a könyvekben látta, amelyeket a házalók terjesztenek. És bár a szászok köré
ben volt a legmagasabb az írni és olvasni tudók aránya, úgy tűnik, alapvetően német
országi tapasztalatait idézte fel, amikor Faust csodáiról és a Clavicula Salomonisról szólt,
a tündérmesék mérgező hatásáról és arról, hogy olvasmányaiktól eltelve még pelyhedző
állú ,ifjú uracsaink" is „romantikus Rocinanteikat” nyergelik, hogy aztän Don Quijo¬
tekent a malmokkal lándzsát törjenek. A Walpurgis-éjszakáról is Németországban ol¬
vashatott, arról viszont otthon hallott, hogy a román kalusárok (egyes számban: cálusar)
húsvéttól pünkösdig táncolnak, és olyan szövetséget kötnek az ördöggel, hogy aki ebben
az időszakban meghal, az ördög zsákmányává válik. Valóban, a nép feltételezte az ör
dögszövetséget, ugyanakkor gyógyító erőt tulajdonított a táncnak: ha a beteg néző
maga is hajladozni kezdett a tánc ütemére, meggyógyult, viszont ha a kalusár égbe
emelte a zászlót és az visszahanyatlott, a beteg szépasszonyok, rossz tündérek (iele) ha¬
talmába került. Egyébként gyanús, hogy Schenker maga is könyvekből szerezte ba¬
bonáiról szóló ismeretei egy részét. Például az , Alraun" - nadragulyából faragott kis
manó, amelyet úgy árultak, mint az akasztott ember spermájából származó mágikus
erővel rendelkező lényt - későbbi szász gyűjtésben nem szerepel, holott koboldokról és
mindenféle törpékről, manókról már tud a gyűjtő, a mandragóráról viszont nem." Az
, Alraun" újabb keletű hiedelemlény, 5 és valószínű, hogy Schenker abból a 17. század¬
dal kezdődő irodalomból merített, amelyből később a Grimm testvérek.*° Az viszont
nemzetközi babona, hogy a vízbetúltat a vízbe dobott kenyér segítségével találják meg,
mert a kenyér megáll a tetem fölött. Mintegy száz évvel később Huckleberry Finn ilyen
kenyerekkel lakott jól. A farkasemberben - prikolicsban - való hitet a románoknak
tulajdonította Schenker, ugyanakkor gyermekkori élménye volt az a monda, mely sze¬
rint egy gonosztevő lelke negyven napig egy farkasba költözött, mindenkit rémülettel
töltött el, aztán kiderült, az egész hazugság. A vámpírhiten már csak élcelni tudott,
miután leírta a velük kapcsolatos hiedelmeket: , Nyugodj békében szegény vámpír!"
Ha a vámpírhitet a szászok nem is vették át a románoktól, a böjtöt már igen. Bar¬
benius egyik híve korábban sokat betegeskedett, ezért a román paphoz fordult, aki
megfogadtatta vele a pénteki böjtöt, ő, mármint Barbenius viszont lebeszélte erről , a
babonáról", miután az egykori böjtölő fogadalma megszegésének tudta be betegségét.
Ez az eset viszont jó példa arra, milyen mély életbölcsességet foglalnak magukba olykor
a babonák. Máskor viszont logikátlan abszurditásnak tűnik egy-egy ceremónia. Példá¬
ul az, hogy ha egy férfi egy nő szerelmét el akarja nyerni, fogjon egy levelibékát, tegye
35 Ionut Semuc: Calusul - practica magica de vindecare. http://www.crestinortodox.ro/datini-obicei¬
uri-superstitii/calusul-practica-magica-vindecare-87943.html (2015-05-29).
366 Josef Haltrich: Zur Volkskunde der Siebenbürger Sachsen. Wien: C. Graeser, 1885, 256.
367 Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens I. Bächtold-Stäubli, Hanns - Hoffmann-Krayer,
Eduard (Hrsg.) 1927, 318.; Harmening: Wörterbuch, 2009, 34.
368 Brüder Grimm: Deutsche Sagen. I. Berlin: Propyläen, 1816, 135.
92