Seite 90 [90]
(Eskü után pedig természetesen visszaszivta.)”” Köpeczi a hamis esküvesi technikäk le¬
írása mellett még azt is elárulta, hogy a , falusi elöljárók, ha az adó feladásban es a dezs¬
ma ki jegyzésben nem kedveznek a népnek, és a csalárdságot kijelentik, igen nagy vétek,
a lelkit vészik ki akkor az embernek." És nemcsak varázslattal. A székelyföldi Siklódon
az 1840-es években a feljelentett atyafiak agyonnyomták a feljelentőt, méghozzá úgy,
hogy beszorították a községházába, és némán mentek utána addig-addig, amíg ki nem
lehelte a lelkét.
Az adócsalás nem csak anekdota. Ez biztosította a társadalmi egyensúlyt. Az adó¬
köteles úrbéres összejátszott a földesúrral, miként titkolja el adóköteles földjei egy részét,
mintegy harmadátfelét, ugyanakkor a császárral, királlyal a földesurak ellen kereste
a szövetséget, az uralkodó iránti hűséggel legitimálta a földesúri függés lazítását vagy
megszüntetését célzó vágyait és törekvéseit. És ebben a pap segítségére is számított. Hi
szen a olykor egyes ortodox papok maguk is társak voltak a kuruzslásban. A baboná¬
zás és a vallás összefonódása a középkori katolicizmust is jellemzi. A reformációval, a
modernitás jelentkezésével a népi kultúra és az elitek kultúrája egymásba játszása lassan
megszűnt, nálunk is. Emellett ez a különbség etnikai színezetet is öltött. A román pa¬
rasztok még erősebben kötődtek hagyományaikhoz, kultúrájukat jobban átszövik az
animisztikus mozzanatok, erősebbek az archaikus vonások. A román paraszti világban
erősebb az etnikai-törzsi szolidaritás, amely nem egyszerűen spontán szolidaritás, hanem
- francia terminus technicusszal élve — a falusi ,kakasok” mtive is. Ok voltak a hanga¬
dók, akik közösségi vágyakat fejeztek ki, és adott esetben a kollektív kényszer eszköze¬
ivel éltek, sőt még a császárt is szidták, ha nem úgy járt el, mint szerették volna. A pa¬
pokat pedig - akik vonakodtak velük tartani - egyenesen kényszerítették, hogy azt
tegyék, amit akarnak. Ez történt 1784-ben. Köpeczi ehhez a magatartásformához szol¬
gáltat is némi adalékot: , Amely környékben a király megfordul, holott vagy soha, vagy
régólta király nem járt, azt a jégeső megrontja, mind a király nyomát tartván: ugyan
a jégeső azt a határt elveri, melyen holt testet vittek keresztül. A papoknak is az a sze¬
rencsétlenségek, hogy ha jégeső lesz, és kivált ha egyszernél többször, valamelynek ide¬
jében, ki az előtt nem sokkal vitetett abba a helységbe, tehát mindenek azt kiáltozzák,
hogy a papért verte el a jég a határt; veszett volna el, hogy soha ne láttuk volna!
Köpeczi sokat tudott, és talán nem véletlen, hogy az ankét résztvevői közül - úgy
tűnik - neki akadt legtöbb konfliktusa a híveivel. Aki csak sejtette, vagy nem is tudta,
miként gondolkodnak, ügyeskednek, teszik mindazt hívei, amit lelkészként csak meg¬
vethetett vagy egyenesen károsnak tartott, nyugodtan vitte hivatalát és élhette a maga
világát, ahogy a falu is a magáét - egymástól tisztes távolban. Ioan Halmaghi aligha¬
nem jobban ismerte Vergiliust, mint népe egy-egy szokásának a jelentését. Némi meg¬
botránkozással tette szóvá ugyanis, hogy ,a pogányságból megtért keresztények, meg¬
vetve a vergiliusi jóslást, a jövendölésnek azt a fajtáját ítélik jobbnak, amelyet a Szent
3° Ponori Thewrewk József: Honbarát. Pozsony: Belnay Örökösei, 1834, 106.
36 Palffy Janos: Erdélyi és magyarországi urak I. Kolozsvár: Erdélyi Szépmíves Céh, 1939, 44.
89