Seite 85 [85]
Babonagyujték és babonások világképe
A néphiedelmek legnagyobb korpuszät összeällitö James George Frazer (1854-1941) so¬
hasem dolgozott terepen, nem lätott közelebbröl „primitiv” embereket,°* iröasztal-ant¬
ropológusként működött, ezzel szemben a babonákról számot adó 18. századi papok
már terepen élő antropológusoknak tekinthetők - igaz, nem egyformán. Minél művel¬
tebb volt a pap, minél jobban benne élt a felvilágosodás eszmevilágában, annál nehe¬
zebben tudott behatolni a néphiedelmek világába. Jellemző, hogy a segesvári Schenker
valami német könyvből idézett fel hosszú kísértethistóriát, holott azt is jelezte, hogy
korábbi falusi parókiáján több kis kötetet kitevő kobold- és kísértettörténet keringett;
a református Köpeczi még fizetett is adatszolgáltatóinak, miközben tudós értekezést is
írt. Olyan világban tanulták a teológiát, ahol jól ismerték Bekkert és Ihomasiust, és
hivatkoztak is rájuk. Newtonra nem hivatkoztak, és nem is lett volna célszerű, mert ő
hitt a kísértetekben, és nem vetette meg az alkímiát sem, ami már szintén babonának
minősült. Jellemző, hogy Köpeczit igazában a tudós babonák érdekelték, mert 1782-ben
a felsőbb rendeletek jegyzőkönyvébe beírt néhány jóslatot, például többek között azt,
hogy egy lengyel páter Mikházán megjósolta Lengyelország felosztását, mint ezt 1773.
január első napján egy mikházai barát megörökítette." Barbenius pedig -— egész élete
és tizennégy évi papi szolgálata tapasztalataira hivatkozva - arra figyelmeztetett, hogy
az ankét során a legnagyobb titokban kell eljárni, mert a nép nem hajlandó a papjának
nyilatkozni. Többen is a román paphoz fordultak babonákért. És okkal. A mai - ara¬
nyosszéki - terepen végzett kutatások egyik tapasztalata szerint a magyar protestáns
pap arisztokratikus, bürokratikus, míg a román pap közvetlenebb, bizonyos fokig ré¬
szese hívei hiedelemvilágának, a kereszténység szellemiségével ellentétes igényeknek is
eleget tesz, amikor például átokmisét tart, és kéri abűnös megbüntetését." Úgy tűnik,
a határ ebben a vonatkozásban a nyugati és a keleti kereszténység között húzódik.
A görög katolikus pap - a Brukenthalféle ankét tanúsága szerint - hasonlóképpen vi
selkedett, mint a protestánsok. Általában ekkor a görög katolikus papok éveken ke
resztül komoly gimnáziumi tanulmányokat végeztek, majd teológiát tanultak, a görög¬
keleti ortodox papok túlnyomó része viszont csak alkalmi oktatásban részesült. Az an¬
kétban szereplő valamennyi pap inkább hittérítő, a hívek lelki világának őre, és
valamennyien az igaz hit és a kultúra elleni merényletnek tekintették azt, amit babo¬
názásnak tartottak. Ugyanakkor nem is igazán tudtak behatolni híveik világába. És
# Françoise Askevis-Leherpeux: La superstition. Paris: Presses universitaires de France, 1988, 40.
# Erdélyi Reformätus Fékonzisztérium Levéltära, Protocollum altissimarum ordinationum, Kébor,
1782. [/2. köteg
Komáromi Tünde: Rontás és társadalom Aranyosszéken. Kolozsvár: BBTE Magyar Néprajzi és
Antropológiai Tanszék, 2009, 46, 59.
345
84