Page 81 [81]
tomban, sok nagy urak, fő pápista papok, professzorok bevádoltattak, némelyek meg
is ölettek. Innen Erdélyből is némelyek feladattak az udvarnál, kivált, akik a székelység
mellett fognak, de még nincs semmi francia világ." Ez a Martinovics-féle mozgalom
visszhangja, és annak visszhangja, hogy az uralkodó megragadta az alkalmat, leváltot
ta azokat a tisztségviselőket, akiket a felvilágosodás híveinek tartott. És valóban, Er¬
délyben is szervezkedtek az olyan egykori szabadkőművesek, mint Türy László és Wes¬
selényi Miklós. Megalakították a Diana-Vadásztársaságot. Arra készülhettek, hogy
esetleges francia győzelem esetén ne érje őket váratlanul a várható felfordulás, s elejét
vegyék egy újabb parasztfelkelesnek is. Bánffy György gubernátor, egykori szabadk6¬
műves nagymester viszont gondoskodott róla, hogy semmi ne derüljön ki. Erdélyben
elmaradt a budai vermezei lätvänyossäghoz - Martinovicsék kivégzéséhez - hasonló
elrettentő példastatuálás. Köpeczi élete viszont egyre rosszabbra fordult.
Az új fogarasi pap el akarta távolítani Köpeczit; azzal vádolta, hogy ,lutheranizál
ni" akarja a kóbori református egyházközséget, összejátszik a néppel keményen bánó
köhalmi magiszträtussal, a fia pedig németül prédikált. És sikerült ellene fordítani a
falut, mert az eklézsia nevében követelték a püspöktől Köpeczi eltávolítását, különben
,pápistákká lésznek". Felesége is elhagyta, a szomszédos Dombosra költözött. Összeve¬
szett egykori kebelbarátjával, a falu prókátorával, mert az érdemtelen alakot akart ta¬
nítónak. Meghasonlott a faluval, és válaszolhatott az őt ért vádpontokra: az elfoglalt
kert régen a parókia gyümölcsöse volt, a kőhalmi magisztrátus nem bánt keményen a
kóboriakkal, a királybírótól az őt hazug módon mocskolók ellen kért fellépést; valóban
mondta, hogy az elöljárók megbolondították a falut, de senkit sem nevezett bolondnak,
katekizáláskor némelykor , megpirongattam? egyeseket, de nem úgy, mint állítják, mä¬
sokat megdicsért; nem miatta végzett vizsgálatot a kőhalmi domesticum consistorium,
egy ember nem adott dézsmát, de nem nevezte az egész falut tolvajnak. A kolozsvári
főkonzisztórium küldöttjei próbáltak békét teremteni, de hiába. A megbékéltetés során
akadtak, akik hangosan kiáltozva követelték papjuk eltávolítását, , mert ha még itt lakik
a pap, a falu elpusztul, mert mióta itt van, nincs áldás a határon, miatta határt sem
kaphatunk, mert elcsúfolta a falut, hogy már sohuva nem mehetünk, hogy ne piron¬
gassanak. (Belé szöktek a budába, s én kentem bé, már a püspökhöz szabad menniek
nem volt ellenem, Kolozsváron a mlagyar] urak szidták a követeket, gr. Teleki Lajos úr
őnagysága némelyeket meg is akart csapatni a szemtelensegert, Köhalomban szüntelen
pirongatäst kaptak, a nemes magisztrátus a felséges guberniumnak írt is a militaris ad¬
sistentiáért a francia természetű nép csendesítése végett)" — jegyezte fel Köpeczi, és azt
is meg kellett tapasztalnia, hogy a főkonzisztórium küldöttjeivel miként bánt a falu.
Egyikük jelentése szerint a faluban ,embertelenül fogadtak bennünket, nagy kiáltó lár¬
mával", olyannyira, hogy , soha keresztyéni szeretetet ottan reményleni nem lehet". Vi¬
szont , Köpeczi uram nem érdemes annyi szenvedésre, megvallották most is mindnyá¬
jon falustól, hogy papi kötelességeit szentül, serényen és minden hiba nélkül folytatja"
52 Erdélyi Református Főkonzisztórium Levéltára, 1794: 181.
80