Oldal 79 [79]
a nemesség és parasztság sorsa. Az apróbb nemesek vétetnek fel a nagy hivatalokba,
melyen ők örvendenek, de én nem, mi sem, aki tudja, mire való ez? Aki a vas derék¬
szeget kiüti szekeréből, és fa szeget teszen helyibe, az szekere romlását akarja. A rescrip¬
tumokat addig merék kritizálni a nagy tisztek és rescribálni, amíg olyak voltak, kiknek,
ha elvétetett is fizetések, volt miből éljenek, de már:
Megbocsásson a jó Haza, de én mire menjek haza?
Az oláh pap fia is, Méhes, már guberniumi consiliarius. A belgákkal való megbé¬
kélése császárunknak, talán nekünk is hozza azt a jót, hogy akadémiájokra ismét me¬
hetnek a szegény magyarok. Ouo major est jam religionis libertas, eo latior fit peden¬
tim incredulitatis progressus.” (,Minél nagyobb a vallásszabadság, fokozatosan annál
nagyobb a hitetlenség haladäsa.”)
A császár tolerancia-politikája sem tetszett már, és hiába törölte el az erdélyi rendi
nemzeteket, az etnikai gyűlölködés is fellángolt, ennek egyik jele volt az erdélyi magyar¬
ság kiirtásáról terjedő összeesküvés-hiedelem. Ami a főtisztek meghunyászkodását ille¬
ti, a magyar kancellária hosszú elaborátumban foglalt állást az uralkodó radikális és
minden alkotmányosságot nélkülöző reformtevékenysége ellen, és fokozatos, alkotmá¬
nyos úton megvalósítható reformmunkát javasolt. 1787-ben az erdélyi nemesség is ke¬
ményen tiltakozott. 1786-ban már Köpecziben is tovább halmozódott a keserűség. Azt
hitte, hogy Brukenthal gubernátor a grófságot is megkapta, valójában azonban a csá¬
szár leváltotta, mert a gubernátor élesen tiltakozott a radikális reformpolitika ellen,
hiszen ura még a szász nemzet kifejezés használatát is betiltotta. Köpeczi viszont még
azt is hitte, hogy a Brukenthal család megkapta a báróságot, ami szintén nem volt igaz,
mint ahogy az sem, hogy , Hora dolgá"-ban , egyetértett véle". Brukenthal Mihály, akit
ő korábban üdvözlő verssel köszöntött, csak 1790-ben nyerte el a diéta javaslatára az
arisztokrata címet és rangot. Köpeczi viszont álhírei birtokában kifakadt, és minden¬
ben nemzeti sérelmet látott: , Állj félre most magyar! A szent füstöléseket letéteté a csá¬
szár. A vízkereszti jövedelem mind megcsonkula! Most parancsoltatik, hogy 1. novem¬
bler] után senki más kardinális hivatalra föl nem vétetik, hanem aki tökéletesen tudja
a német nyelvet, históriát, természet törvényit, geográfiát, mathezist, a kamarai tudo¬
mányt. (Hát a hit tudományát s a jó erkölcsöket miért nem?) Szegény magyar! Akik
erre nézve most kimaradnak a hivatalból, csakugyan ígértetik nékiek egy darabocska
kenyér. De ne essél kétségbe magyar: Crescit sub pondere palma." De nem nyerték el
tetszését a katolikusokra mért csapások sem, és miután feljegyezte, hogy bezárták a ko¬
lozsvári piarista, ferences és minorita templomot, valamint a marosvásárhelyi jezsuita
és piarista templomot, megjegyezte, hogy a barát gyászának nem tanácsos örvendeni:
Consultum non est luctum gaudere sodalis. A császár újabb erdélyi utazásáról is kese¬
rűen jegyezte meg, hogy hatnapi nagyszebeni tartózkodása alatt , nevezetes recreatiója
volt a szep cigänynekban” - mint tudjuk, addig-addig, amíg össze nem szedett egy kis
nemi betegséget. De ennél nagyobb bajt hozott magára, amikor az orosz cárnővel egyet
értésben a török birodalomra támadt, és a maga erőszakos dilettantizmusával úgy szét
húzta a frontot, hogy a török többször beütött Erdélybe és a Bánságba, amíg nem me¬
78