Page 75 [75]
nem lehetett megkerülni: Dissertatio philologico-theologica, ad illustrandum ritum supers¬
titiosum, qui perstringitur Ezech. 8:17; 6 nomen symbolicum, quod Egypto tribuitur Jesaiae
18:1. A bibliai helyek arra utalnak, hogy Ezékiel prófétát ,egy emberhez hasonló lény"
bevitte ,az Úr templomának a belső udvarába. S lám, az Úr szentélyének a bejáratánál,
az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi állt az Úr szentélyének hátat
fordítva; kelet felé néztek és leborultak kelet felé a Nap előtt." (8.16.) És , Így szólt hoz¬
zám: oLLáttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos
dolgokat művelik, amik itt folynak? Tele az ország erőszakkal, és folyton-folyvást ha¬
ragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé. (8.17) Majd én is így teszek haragom¬
ban, szemem nem tekint rájuk könyörülettel és nem irgalmazok nekik. Hangosan szó¬
litgatnak majd, de nem hallgatom meg őket." És ezért Ézsaiás próféta szerint ,Jaj a
suhogó vitorlák országának Etiópia folyéin tul!” (18.1)
Franekerában a diákok - mint az ugyancsak ott tanuló Baló Benjámin jelezte — ne¬
vetve meséltek babonás történeteket. És azt is tanulhatták - amint az egyik sárospata¬
ki tanár fordításában megjelent teológiai műben olvasható -, hogy az ,e világ fiaival
való társalkodást meg kell vetni. Az emberektől való félelmet le kell tenni. Az elmének
rendetlen indulatait távol kell űzni. [...] Az Istennel való mindennapi társalkodásban
való foglalatosságot meg kell kettőztetni", és a cél és eszköz: „megaläzödäs”, „ähitatos
buzgóság", ,az igaz szíves kívánság", „erös hit”, „a könyörgésbe való állhatatos foglala¬
tosság s szüntelen Isten előtt való megjelenés", végül , halálhoz való istenes készület".?
De mi várt Köpeczire, és mit tehetett otthon, Erdélyben, miután megkapta minő¬
sítését az ,erdélyi székely" (Iransilvano-Siculus), aki bizonyságot tett a héber és a kele¬
ti nyelvek ismeretéről? Egy barátja szerette volna Hollandiában marasztani, de máskép¬
pen döntött. Mehetett haza a babonák világába, ám ezekből némi ízelítőt már kapha¬
tott, amikor a Rajnán hajózva Andernach előtt látta, hogy ,vagyon egy felhagyott igen
szép kastély, melyben az ördögök (barátok) éjjeli impetitiójuk miatt nem lehetett lakni.
Kérték is barátok ezt magoknak klastromnak, hogy exorcizálják az ördögököt, de nem
adták oda." Azért még sok szépet látott, amíg Magyarországra nem ért, és elmondhat
ta: Utamban fösvény, kevély papokra találtam. Hol a buzgó kegyesség, holott perse¬
cutio alatt lenni mondják magokat?" Viszont az iskolamesterek, a tanítók ,embersége¬
sek majd mindenütt". Pénze már nem volt, egyik útitársa, egy székelyföldi jezsuita etet
te és itatta, és Kolozsvárt keserűen tapasztalta, hogy arisztokrata pártfogói úgy
bocsátották útjára, hogy anyagi gondjain nem enyhitettek. „Ilyenek az urak” - keser¬
gett, de ki nem kesergett akkor, hiszen a pénzből soha senkinek sem elég. 1773-ban
Mohában vállalta a lelkipásztorságot, és a 17. századi holland teológus, Gerardus Vos¬
sius De cognitione Dei című munkáját fordította le magyarra. Aztán Bonyhára, majd
Alsórákosra ment lelkésznek, végül Kóboron kötött ki. Dolgozott benne némi keserű¬
6 Fridrik Adolf Lampe: Gileadi balsamom. A dog haldl ellen. Ford. F. Banyai Istvan. Franekera,
1741, 142, 151-154.
74