Oldal 73 [73]
a halállal és a temetésekkel kapcsolatosak". Ez a szándék sem hozott több eredményt,
mint az Arankáé. Gheorghe Sincai viszont, aki II. József alatt tanfelügyelőként tevé¬
kenykedett és körútjai alkalmával alaposabban megismerkedhetett a néphiedelmekkel,
miután elkerült Erdélyből, 1804-1808 táján lefordított egy német babonairtó könyvet,
és ezt itt-ott saját tapasztalataival is kiegészítette." Nem igaz tehát, hogy az értelmisé¬
giek nem is próbálták megismerni közelebbről a paraszti mentalitást. Próbálták, de
maga a nép is elzárkózott, ha látta, hogy kívülről akarnak behatolni az ő világába, és
nem osztják hiedelmeit. Sincai egyébként nagy román történeti összefoglalójában azt
is megírta, hogy apja 1701-ben vásárolt egy bűnbocsátó cédulát, és meghagyta, hogy
halála után tegyék a mellére, úgy temessék el. A fiú azonban elutasította, mondván,
, Isten kegyelmét nem lehet pénzen megváltani"? Viszont könyvét már nem tudta ki¬
adni, holott ez is lendületet adhatott volna a további kutatásnak vagy inkább kutako¬
dásnak. Kétségtelen, hogy a felvilágosodás emberei a népszokásokban és hagyományok
ban valami olyasféle ősi mozzanatokat kerestek és fedeztek fel, ami a nemzeti öntuda¬
tukat erősíthette. Székelyföldi helynevekhez és romokhoz hun hagyományt költöttek.
Dimitrie Cantemir moldvai vajda a románok eredetéről értekezve a kolinda-refrénben
- „Ler Aler Domnul” - Aurelianus emlékét fedezte fel. És ezt a tudóskodó hiedelmet
az utókor sokáig gondosan ápolta. A refrén eredete valójában: Aleluja."
Eddigi ismereteink szerint térségünkben Brukenthal Mihäly ankétja a néphiedel¬
mek legéletszerűbb forrása, és a maga nemében egyedülálló. Hiszen készültek listaszerű
feljegyzések babonákról, ? de ilyen élményszerű beszámolók még nem kerültek elő.
36OSZKK, Fol. Lat. 77. Proiectum Instituti seu Societatis Slavo-Bohemicae inter Slavos in Hun¬
garia erigendae. 13. Novembris 1793. calamo Georgii Ribay delineatum. 32-33.
337 Barbu: Etica ortodoxa, 2000, 90.
338 Gheorghe Sincai: Invdtdturd firescä spre surparea superstitiei norodului. Bucuresti: Editura Stiintifi¬
ca, 1964.
3° Gheorghe Sincai: Cronica romdnilor si a mai multor neamuri. III. Bucuresti: Minerva, 1969, 257.
[1853]
0D imitrie Cantemir: Hronicul vechimei a romano-moldo-vlahilor. Bucuresti: C. Gébl, 1901, 217.
+41 Alexandru Rosetti: Colindele religioase la roméni. Bucuresti: C. Gobl, 1920, 24-32.
2 Miskolczy Ambrus: „Bäba lelte Babonäk”. Egyhäztörteneti Szemle, 2015. 1. sz. 132-141.
72