Page 69 [69]
tünk, de ezeket elveszesztjük elsőbben, azután a németet számba se vesszük". Az urak
kodót az sem hatotta meg, hogy Hunyadban már egy nemest és két megyei tisztet meg
is öltek (amúgy betyár módra)." Amiatt dühöngött, hogy a nemesség igyekszik ellen¬
állni a népszámlálásnak, és az erdélyi zavarokért a földesúri zsarnokságot okolta, októ¬
ber végén pedig megírta öccsének, Lipótnak - aki már régóta őrültnek tartotta Józsefet
-, hogy a népszámlálásnak , esztelenül és szemtelenül" ellenálló földesurak oly csapásra
kényszeríthetik őt, amelyet még egyelőre halaszt.? Október legvégén az erdélyi Érc¬
hegységben elszabadult a pokol, a parasztok elkezdték a pusztítást és gyilkolást. No¬
vember Il-én a felkelők olyan kiáltvány-ultimátumot adtak át Déván, amelyben a ne¬
messég megszüntetését követelték, a nemes csak királyi szolgálatból éljen, földjeiket osz¬
szák fel a kiadandó császári rendeletnek megfelelően, nemesek is fizessenek adót, és
esküdjenek fel a kereszt alá. A romániai revizionista szemléletben ,az ultimátum az
Udvar politikai üzenete volt - pontosabban a császár körüli lobbié — az erdélyi ellen¬
szegülő nemességnek". Az iromány ugyanis kiri a paraszti követelések sorából, hiszen
a parasztok továbbra is azt követelték, hogy határőrök legyenek, és így mentesüljenek
a földesúri szolgálatoktól. Az ultimátum értelmi szerzőjét ugyanakkor nem ismerjük,
halálos fenyegetés hatására egy sótiszt írta le ékes magyarsággal, mint a felkelő nép kö¬
veteléseit, és még az is elképzelhető, hogy ő stilizálta át a paraszti követeléseket. Min¬
denesetre a katonai vezetés nem mert rögtön és határozottan fellépni, tárgyalni kezdett
a felkelőkkel. Az, hogy a nemesek maguk is fegyverkezni kezdtek, sőt több tucat felkelőt
kivégeztek, olaj volt a tűzre, annál is inkább, mert a császár, aki Horeát ugyan kókler¬
nek tartotta, a felkelést egyben a nemesi bosszú elszabadulásának megakadályozásával
akarta elfojtani.
Brukenthal Mihálynak óvatosan kellett eljárnia, hiszen eleinte a katonai vezetők
sem tudták, hogy pontosan mit is vár tőlük a császár. A kormánybiztosnak először csak
a felkelés okait kellett felderíteni, és ennek érdekében Ioan Piuariu-Molnart küldte Ho¬
reához tárgyalni." Piuariu-Molnar már 1781 óta a nagyszebeni szabadkőműves páholy
tagja volt, ami különböző spekulációkra ad alkalmat, például olyasmire, hogy bécsi
szabadkőművesek sugalmazására robbant volna ki a felkelés. Piuariu-Molnar valójában
a felkelés beszüntetésére és nyugalomra szólította fel azokat, akikkel tárgyalt. Ám - egy
későbbi jelentés szerint -nemsokára megjelent Horea, és az összegyűlt nép előtt ámítás¬
nak nevezte a békére szólítást, és azt mondta volna, hogy Dácia királya a románoknak
"MOL F 46 1784: 8636.
318 Nicolae Densusianu: Revolutiunea lui Horia in Transilvania si Ungaria, 1784-1785. Bucuresti: Tip.
Romanulü, 1884, 123.;, MOL, B 2 1784: 12483.
SD Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában. III. Budapest: Magyar Tudományos
Akadémia, 1882, 25.; Joseph II. und Leopold von Toscana: ihr Briefwechsel von 1781 bis 1790. I:
1781-1785. Hrsg. Alfred Arneth. Wien: W. Braumüller, 1782, 228.
20 Gheorghe Gorun: Sub semnul schimbárii. Oradea: Logos "94, 2002, 80-81.
#1David Prodan: Rdscoala lui Horea. I. Bucuresti: Editura stiintifica si enciclopedica, 1984, 492.,
505-518.
68