Az álomban a világosabb képzeletek elnyomatnak és a homályosak egymás után
kifejtődnek a lélek által.
Az aluvó ember tehát láthat álmában olyan dolgokat is, amelyeket az ébren létel¬
ben világosan észre nem vett.
A belső érzékenység az az erő, amely a léleknek és a testnek erejéből öszvefoglaltatott.
Így tehát a test is a léleknek, a lélek is a testnek általadhatja, amit lát.
Mentől jobban elvonja magát a lélek a testi akadályoktól, annál jobban megtisztul.
Mentől jobban megtisztul a lélek, annál jobban megvilágosíttatik az isten világos¬
ságától.
Mentől jobban megvilágosíttatik a Lélek az isteni világosságtól, annál jobban látja
a természetnek titkait és a lelki világban lévő dolgokat.
Aki ezeket látja az a valóságos bölcs, és régentén mágusnak neveztetett.
De a látás magában tehetetlen, valamint tehát a nap világosságának hévsége a tes¬
teket mozgásra gerjeszti, szintén úgy az isteni világosságnak meleg fénye is a tiszta lelket
a jó cselekedetre indítja.
Az igaz és valóságos mágiának ez a valóságos fundamentuma.
Ez a szemlélet a reneszánsz neoplatonizmusát a felvilágosodás deizmusával egyesítette.
De hogyan látták a világot azok, akik az 1789-es erdélyi babona-ankét részesei let
tek? Azok a lelkészek, akik 1789-90-ben nyilatkoztak, és a német (és latin) babonaelle¬
nes irodalmon nőttek fel - a külföldi egyetemeken. Hogyan látták a világot azok, akik
aztán az ankét anyagával rendelkeztek?