Oldal 53 [53]
latát, így például azt, hogy tyúkot nyújtanak át a koporsó fölött: ennek az állatnak
ugyanis a néphiedelem szerint meg kellett tisztítania az utat a távozó lélek előtt, hogy
ne térjen vissza strigoiként. A reformátusok a babonásnak nevezett szokásokat, hiedel¬
meket összemosták a görögkeleti vallás egyes elemeivel, mint az ikonok és a szentek
tisztelete. És kétségtelen, hogy ezek a hiedelmek kompromittálták az egyházat. Paradox
módon azonban maga az egyház kiátkozási gyakorlata erősítette a halottölés gyakor
latát, mert a nép úgy vélte, hogy a lélek nem válhat el megátkozott testétől, ezért az
épen maradt tetem a strigoiság bizonyítéka."? Egy okkal több az egyházi fellépésre a ba¬
bonásnak nevezhető hiedelmek és szokások ellen. Varlaam moldvai érsek 1644-es, a hét
szentségről írott könyve kategorikusan leszögezte, hogy a tudatlanok által várcolacnak
nevezett halott nem támadhat fel, és nem ölhet embereket."? Matei Basarab havaselvi
vajda egyháza tanításait foglaltatta törvénykönyvbe. És ebben az 1652-es műben külön
fejezet taglalja azt, hogy lélek nélkül a test nem mozoghat, a test épségben maradása,
a vér cseppfolyós állapota csupán ördögi csalárdság. Bár az ördög bújt bele a testbe,
ő nem ölt tapintható testet, csak hasonmásként jelenhet meg, ezért nem szabad a stri¬
goinak vélt tetemet elégetni, mint azt teszik, hanem papot kell hívni, és megfelelő módon
imádkozni." Így azt, amit korábban a görögkeleti egyház maga is elítélt, úgy tagadták
meg, hogy egyben egyházi szertartással ellensúlyozták, míg a nyugati keresztény egy¬
házak csak egyszerűen tiltották - igaz, a katolikusoknál megmaradtak bizonyos ellen¬
szertartások, melyekkel a házat az ördögtől vagy a visszajáró halottaktól akarták meg¬
tisztítani. A jeruzsálemi pátriárka a 17. század végén jó üzletet csinált a román vajda¬
ságokban: kemény pénzért - hat aranyért - gyászmiséket tartott, titkára pedig egy
aranyért bűnbocsátó cédulákat árult. A reformátusok egyszerűen csak mágiának és
babonának minősítették magát a katolikus vallást is. Később a román püspökök is rö¬
videbbre fogták a strigoi-hit elítélését, mint ahogy azt az 1652-es törvénykönyv tette, de
ennek szellemében jártak el. A falusi varázsló a papnak versenytársa volt. Ezért az egy¬
házak általában is felléptek a néphiedelmek ellen. A 18. század derekán a balázsfalvi
görög katolikus püspök, Petru Pavel Aron körlevelében egész sor mágikus kuruzsolást
elítélt, a karácsonyi kolindákat, a holtak kihantolását, ami átkot von a tettesek fejére,
akik mindenféle meséket és hiábavalóságokat beszélnek a népnek, jósolnak, ráolvasá¬
sokra vetemednek, megsértik a törtvényt és a szent kánonokat, és ha nem bánják meg
bűnüket, örök szenvedés lesz az osztályrészük. A bukaresti érsek is ördögi szokásnak
4 Matei Cazacu: Minuni, vedenii si vise premonitorii, in trecutul romdnesc. Bucuresti: Sigma, 2003,
179-181.
43 Cazacu: Minuni, 2003, 176.
*4 Indreptarea legit. Bucuresti: Editura Academiei Republicii Populare Romine, 1962, 351-353.
https://archive.org/stream/Indreptarealegii.PravilaCeaMare 1652#page/n349/mode/2up (2015¬
01-31).
25 Cazacu: Minuni, 2003, 182.
#6 Augustin Bunea: Episcopii Petru Paul Aron si Dionisiu Novacovici. Blas: Seminariului Archidie¬
cesan, 1902, 387-388.
52