Seite 49 [49]
te el Zetelaka pallosjogát, sőt a bírákra pénzbüntetést rótt ki, hangsúlyozva, hogy a bírák
tudatlanságból és , malitiából" hozták az ítéletet. Azt az ügyről referáló kormánytaná¬
csos azért kihúzta az előterjesztéséből, hogy a bírák egyike s másika olvasni sem tud."
De ezzel az utolsó esettel Erdélyben is lezárult a mágia történetének kínzásokkal kísért
hivatalos boszorkányüldöző korszaka. Utána még sor került néhány boszorkányperre,
ám halálbüntetést nem szabtak ki.
Egy-egy lincselés, közösségi akció azonban nem maradt el. Bánffy Farkas 1782 no¬
vemberében Nagyfaluból a következőket jelezte testvérének, Györgynek a paraszti
nyugtalanságról: , Ez a vidék, kivált a magyarság, nagyon törekedik a földes uraság
ellen, csak egy Dosa György találtatnék, azt tartom, semmi conscientiát nem csinál
nának a nemességnek kipusztításából, egyébként is felettébb elharapozott közöttök
a gonoszság, közelebb Zoványon egy ember feleségének lába kisebesedvén, és vesztés¬
nek magyarázván, egy szegény öreg tótnét, akire gyanakodtak, hogy vesztette volna
meg, az asszonynak férje valami atyafiaival együtt Magyarországról titkoson béragad¬
ván, ottan Zoványon annyira megsütögették, hogy megholt beléje. A patratorok, amint
mondják, félre állottak." A gaztett valóban megtörtént. Az áldozatot, Tóthné Szabó
Máriát összeverték, baltával is rásújtottak, ,tüzes lapáttal sütögették", és arra kénysze¬
rítették, hogy a beteg nőnek a lábait nyaldossa. (Az ítélet szerint lehet, hogy a betegség
születési hiba volt.) Az áldozat elrablására és megkínzására biztató Kovátsnét fejvételre
ítélték. Azoknak, akik tudtak az esetről, de nem jelentették, botbüntetés lett az osztály¬
része. Az áldozat fiát pedig, mivel 37 forintért elárulta anyja tartózkodási helyét, bot
büntetésre és fél év börtönre itélték.?
A magyarországi és erdélyi boszorkányüldözés megszüntetésének kronológiája ha¬
sonló más periferikus államokéhoz. Bajoroszágban 1775-ben került sor az utolsó kivég¬
zésre.:3 Portugáliában 1764-ben kínoztak meg utoljára embert boszorkányság vádjával,
1785-ben utoljára korbácsoltak meg, és 1802-ben utoljára ítéltek gályarabságra.?t 1790¬
ben megjelent az a németből magyarra fordított és hazai viszonyokra is alkalmazott,
,csak a parasztoknak íródott" könyv, amelyben a boszorkány-hiedelmeket már nevet
ség tárgyaként mutatták be, és egyértelműen leszögezték, hogy immár a boszorkány¬
sággal rágalmazót, és nem a , boszorkányt" büntetik.
20MOL, F 46 Erdélyi gubernium, általános iratok 1768: 203.
21 Cluj, Arhivele Nationale, Familia Bänffy, 1216. 44.
22 Hajdu Lajos: Büntetés és büntetésvégrehajtás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista
büntetőjogi reformok előtti években, Levéltári Közlemények, 1989. LX: 2. sz. 285-285.
5 Marijke Gijswijt-Hofstra: Witchcraft after Witch-Trials. Witchcraft and Magic: The Eighteenth
and Nineteenth Centuries. Szerk. Bengt Ankarloo - Stuart Clark. Philadelphia: University of
Pennsylvania Press, 1999, 163.
24 Porter: Witchcraft, 1999, 214.
25 Kömlei János: Szükségben segítő könyv német nyevből magyarra fordítva és Magyar országra alkal¬
maztatva Kömlei János által. Pest: Eggenberger, 1822, VII. 418.
48