Oldal 43 [43]
tól örökölték a vámpírhiedelmet"." Ha ezt nem is, a boszorkányhit alakulásába már
belejátszott a magyarokkal való együttélés, legalábbis a szó - boszorkány - a román
nyelvben is meghonosodott. A boszorkányból lett a bosorcaie főnév, és Moldvában már
ige: a bosurca, bosoarce = megigéz, masként: a strigoia. A borsocos vagy borsicos pedig
olyan rossz embert jelent, akit valami rendhagyó fizikai vonás tesz jellegzetessé, példá¬
ul vörös haj vagy hat ujj."5 Akadnak olyan ráolvasások, amelyekben a busurca mint
ige, annyit jelent: 'felbdszit’.' És olykor úgy nekibőszültek, hogy vízpróbának vetették
alá a boszorkánygyanús felebarátot, akit azonban strigoinak neveztek. 1760-ban Mező¬
rücsön „mondä a Török Iuga Gligornak miert szöktetnel engemet a vízbe, hiszen én
nem vagyok sztrigoj"."" A 18. század elején Dimitrie Cantemir, emigráns moldvai vajda
arról tájékoztatott, hogy Erdélyben, ha kisgyermekek ok nélkül halnak meg, a boszor¬
kánygyanúsakat vízpróbának vetik alá. Máramarosban még 1874-ben is előfordult az
ilyesmi."5
Igaz, egyelőre arról nem tudni, hogy a román falvak világában élő embert is kivé¬
geztek volna, bár a fenti eset már valami ilyesmire utal. A szokások eltértek egymástól.
A múlt században volt példa arra, hogy Biharban az olyan kuruzsló strigoaiát, mármint
nőt, aki a tehenek tejét vagy életerejét (manó) elszívta, megvertek, aztán átadtak a csen¬
döröknek.'” Moldvában arra volt példa, hogy egy pásztor, mikor meglátta, hogy vala¬
ki a szekér alá bújva, távolból feji az ő juhait, a tejet elszívó kuruzsló helyett saját subä¬
ját botozta meg, viszont a kuruzsló jajgatott, aztán nemsokára bele is halt a verésbe.
Általában féltek az ártó emberektől, úgy vélték, a gonosz szellemekkel állnak kapcso¬
latban, de bajban hozzájuk fordultak. Az Érchegységben ezek a boszorkányok (loajnicd),
miután megkenték magukat valami kenőccsel, elmentek harcolni egy tóhoz, hogy meg¬
szerezzék maguknak a föld életerejét. Ugyanakkor az olyan strigoitól, aki halála után
mint rossz szellem ártott, rettegtek, sőt úgy vélték, hogy az ördög és Isten is fél tőle,
ezért csak holtában végezték ki. A halott tehát veszélyesebb, mint az élő. Ezért feltéte¬
lezhető, hogy úgy gondolták, ha éltében ölnek meg egy strigoit, az holtában még na¬
gyobb bosszút áll. Sőt úgy látszik, az ördögtől még kevésbé féltek, mint az élő strigoitól,
Johann Caspar Steube: Briefe über das Banat. Eisenach: Wittekindt, 1793, 70.
5 Valeriu Bälteanu: Terminologia magicä populard romäneascä. Bucuresti: Paideia, 2000, 51., 135.,
143.
Noemi Bomher: Cartea descdntecelor. Iasi: Corson, 1999, 128.
197 Frdélyi Magyar Sz6térténeti Tar XII. Szerk.: Szabo T. Attila - Kösa Ferenc. Kolozsvär - Budapest:
Erdélyi Múzeum-Egyesület —- Akadémiai, 2005. http://mek.oszk.hu/08300/08370/pdf/
emszt_12_04.pdf (2015-02-06).
8 Artur Gorovei: Folclor si folcloristicd. Chisinau: Hyperion, 1990, 114.
Gheorghe Pavelescu: Mana in folclorul romdnesc. Contributii pentru cunoasterea magicului. Sibiu,
1944, 65.
20 Gheorghe Pavelescu: Cercetéiri asupra magiei la Romanii din Muntii Apuseni. Bucuresti: Institutul
social roman - Institutul de cercetäri sociale al Romäniei, 1945, 74-76.
20! Pavelescu: Mana, 1944, 83., 89.
42