Oldal 36 [36]
ség fogja el. A mézes pálinka nem árt, de annál inkább árt az, hogy a templomi örök¬
mécsesből is isszák az olajat, vagy kivágják a beteg egészséges manduláját, vagy a ki¬
hantolt vámpír , vérével", mármint a levágott fejből kifolyó váladékkal kenegetik a be¬
teget. Tallar nem tudott róla, de előfordult az is, hogy a vámpírnak tartott tetem szívét
megfőzték és feltehetően megették." Arról viszont igen, hogy ugyancsak a Bánságban
a vámpírt lefejezik, aztán a fejet újra elássák vagy elégetik. (Havaselvén a falu határába
viszik ki a tetemet, a levágott fej szájába követ tesznek, a testet forró mésszel öntik le,
átszúrják a szívet, és az egészet ott hagyják a madaraknak és a kutyáknak.) A kérdésre,
hogy miként ismerik fel a vámpírt, a válasz a következő: a síron kis lyukak láthatók,
és aztán főleg a koporsón, amelyeken keresztül ki-be jár a vámpír; ha kiássák őket, véres
az orruk és a szájuk; a kiásott test sokkal nagyobb, mint korábban; a tetem bőre szép
piros lett; a betegek meggyógyulnak a tetem vérétől; fekete, szilaj csődört vezetnek a sír¬
hoz, és ha nem akar átmenni rajta, akkor az eredmény biztos, meglett a vámpír. A kí
váncsiság ördöge azonban nem hagyta nyugodni a külső szemlélőt sem. A dévai vär¬
parancsnok megkérte Tallart, hogy szerezzen neki a vámpírok gyomrából olyan a fü¬
veket, amelyekkel a sátán táplálja a vámpírokat - a néphiedelem szerint. De a
parancsnok is hihetett a varázserőben, maga is ,csodálatos dolgokat" akart csinálni."
Nem találták, amit kerestek, csak szörnyű bűz csapott fel a keresés nyomán - nem
csoda. A pirospozsgás alkoholistákat a nép nemegyszer már életében vámpírnak tar¬
totta, és aztán, ha ütött az óra, kihantolta. Ha pedig valakit repülő sárkány (smehu —
zmeu) gyötört, vagy azt tette, amit egy succubus vagy incubus, tehát közösült a beteggel,
akkor a pap csak hosszas kérlelés után lett hajlandó kiszolgáltatni a halotti szentséget,
tehát már a strigoit vagy moroit, azaz a vámpírt látták benne." (A succubus női, az in¬
cubus férfi lidérc, és a mágiát csalásnak tartó német toxikológus egyenesen szégyellte
németül megnevezni e két hiedelemlényt."§)
A Tallarjelentésnek és kiadott változatának lehetett némi görögkeleti-ellenes éle,
amely elsősorban a román görögkeletiek ellen irányult. Nem öncélú gyűlölködésről volt
szó, hanem alapvetően arról, hogy a jelentésben elítélt szokások, mint például a sok
böjt, a helytelen étkezés, a közrendet felkavaró hisztéria a gazdasági teljesítőképesség
rovására mentek. Amikor a jelentés megjelent, II. Józsefet az is foglalkoztatta, miként
lehet a - böjttel és a munka tilalmával járó - görögkeleti ünnepnapok számát csökken¬
teni. Egyébként az egyik német utazót meglepte, milyen sok életerős aggot látott a Bán¬
ságban, 9 úgy látszik, a sok böjt mégis jót tett annak, aki bírta. És vagy bírni kellett,
159
15 Mézes: Visum repertum, 2014, 121.
15° Mezes: Visum repertum, 2014, 124.
57 Georg Tallar: Visum repertum anatomico-chirurgicum. Wien, Leipzig: Bey Johann Georg Mössle,
1784, 3., 6., 9., 11., 15-16., 22., 30., 48., 53-56., 54., 69-70., 80., 82.
58 Johann Samuel Halle: Fortgesetzte Magie, oder die Zauberkraft der Natur III. Wien: Trattner, 1790.
19 Mezes: Visum repertum, 2014, 142.
1% Johann Caspar Steube: Wanderschaften und Schicksale von Amsterdam nach Temiswar. Berlin:
Rütten & Loening, 1969, 196.
35